Az én példaképem a nagypapám

A megyében szinte mindenki ismeri és szereti Sebestyén Jánost

Heves Megyei Hirlap - - Olvasóink Írják - Varga Vivien unoka, Eger

EGER Ha példaképet kellene választanom, egész biztos nagyapámra, Sebestyén Jánosra esne a választásom. Hatvanban született 1935. augusztus 11-én. Két nővére és egy bátyja volt, és ő volt a legfiatalabb a családban. Először Hatvanban tanult, majd a középiskola után Egerben. Egész életében nagyon sikeres, és a mai napig nagyon sokan szeretik. A megyei művelődési központban dolgozott, mint igazgató és ezért rengeteg barátja van. A nagymamámba húsz évesen lett szerelmes és 1959-ben házasodtak össze. Két lányuk van és négy unokájuk. A papám számos díjat és elismerést kapott a munkájáért.

Írhattam volna híres színészekről, sportolókról, sztárokról, de szerintem a gazdagság nem minden. A nagypapám nagyon jó és kedves ember, ő a példaképem. Olyan szorgalmas és segítőkész szeretnék lenni, mint ő.

Nála elszántabb embert nem ismerek. Első generációs értelmiségiként küzdötte fel magát olyan körökbe, ahol joggal ismerték el munkáját még a nála magasabb beosztásban dolgozók is.

Kora ellenére nem ismer lehetetlent, határokat. Folyamatosan keresi az új kihívásokat. Egész életében a közélet fontos tagja volt, napjaiban nem is tudna mást csinálni. Egyszerűen lehetetlen otthonülő nyugdíjasként elképzelni.

Miközben nyáron megtesszük rituálészerű sétánkat (végig a Széchenyi utcán a bazilikáig, majd a Dobó teret érintve vissza a piactérre), szinte méterenként megállítanak bennünket. Őt tényleg majd mindenki felismeri, nem múlik el kézfogás, néhány jó szó nélkül szinte egy perc sem. Kinek ne esnének jól a jókívánságok, kedves, elismerő megjegyzések? Minden oka megvan rá, hogy büszke legyen mindarra, amit elért. Eredményeit leginkább nemcsak az a számtalan oklevél és kitüntetés jelzi, amik a polcon sorakoznak, hanem az a sok köszöntő képeslap, amit karácsonykor, névnapján kap, és amiket meleg szívvel mutogat unokáinak és nagy gonddal őrizget az utókornak.

Ahol tud, segít, szervez, telefonál, levelet gépeltet, intézkedik, minden lapra válaszol, mindent megköszön. Amit az élettől kapott, azt szeretné visszaadni. Talán ezért is állt a társadalom szolgálatába. Már kamaszként megszépítette mások életét, s egész élete során a közösség érdekeit tartotta szem előtt. Némi elfogultsággal ugyan, de nyugodtan kijelenthetem, hogy ajándék az életemben. Ajándék, mert csodásabb nagypapát kívánni sem tudnék magamnak. Ajándék, mert nélküle nem lenne egy tüneményes nagymamám, egy fantasztikus anyukám és egy imádni való apukám, egy mesés hippi húgom, egy szeretnivaló nagynéném, és egy fogadott szuper nagybátyám, egy huncut-komisz és egy huncut-komoly unokatestvérem. Én sem lennék. Én, aki az ő szülinapi ajándéka vagyok. Büszke vagyok rá, hogy Sebestyén János a papám.

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Hungary

© PressReader. All rights reserved.