Szót kér a szemtanú

Kiss Gy. Csaba személyes emlékeken alapuló könyve a történelmi szerepre vállalkozó MDF hőskoráról

Magyar Nemzet - Saturday - - Magazin - STIER GÁBOR

A mai fiatalok már nem nagyon érthetik, hogyan működött a kommunista rendszer, és milyen fájdalmak közepette történt meg az átalakítása. Ebben jelentős szerepet játszott az első szabad választásokon győztes Magyar Demokrata Fórum. Az MDF megalakulásának harmincadik évfordulóján jelent meg egyfajta tanúságtételként Kiss Gy. Csaba egyetemi tanár könyve. A Magyar Demokrata Fórum egyik alapítójával, egykori alelnökével ennek kapcsán idéztük fel a múltat.

– A kilencvenes évek elején jártunk, amikor egy varsói beszélgetésünk alkalmával Adam Michnik, a lengyel demokratikus ellenzék ismert alakja, a

Gazeta Wyborcza című napilap főszerkesztője azzal állította le a magyar átalakulással kapcsolatos ifjúi elégedetlenkedésemet, hogy maguk még szobrot fognak állítani Antall Józsefnek. A hazai liberálisok, de sokszor még a konzervatív utódok sem voltak ilyen megengedők az MDF-fel. Szobor ugyan már áll, az emlékezet kánonja azonban meglehetősen egyoldalúan épült. Miért nincs méltó helye a közösségi emlékezetben ennek a nagy történelmi fordulatnak?

– Elöljáróban emlékeztetnék arra, hogy az első független kormányt ugyan Antall József vezette, de az MDF alakulásában ő nem játszott szerepet. Jóval később, 1988 végén jelent meg az MDF környékén. Csoóri Sándor hozta közénk, és tartotta fontosnak, hogy szerepet kapjon. S hogy miért nincs sem neki, sem pedig az MDF-nek méltó helye az emlékezetben? A bírálók elfelejtik, hogy 1990-ben Magyarország a gazdasági összeomlás szélén állt. E korszak megítélésekor azt sem veszik figyelembe, hogy a lengyellel ellentétben a magyar társadalomban nem alakult ki az ellenzéki mentális világ. Túlnyomó többsége nemcsak történelmi adottságként kezelte a Kádár-rendszert, de azonosult is ve- le. Sem az utolsó kommunista, sem pedig az első demokratikus kormány nem szembesítette azzal, hogy milyen mély a válság, és hogy a korábbi viszonylagos jólét kölcsönökre alapult.

– Most megjelent könyve az emlékezéseken keresztül igyekszik helyre tenni a dolgokat. Sikerülhet-e ez olyan közegben, ahol néha még maga a rendszerváltás is megkérdőjeleződik?

– A SZDSZ programjában először megjelenő rendszerváltás szóval kezdetektől nem voltam megelégedve. Olyan fogalomnak tartom, amely eltakar bizonyos jelenségeket, így például azt, hogy minőségi különbség van a kommunista zsarnokság akár enyhébb formája és a demokratikus polgári többpártrendszer között. Emellett ez a kifejezés ügyesen kikerüli azt is, hogy megszállt ország voltunk.

– Ez ugyan már egy következő könyv témája lehet, de az MDF-re visszatérve mivel magyarázza, hogy a győzelem után lényegében meredeken lefelé vezetett az útja, s mára eltűnt a közéletből? Történhetett volna ez másképp? Visszatekintve mit kellett volna másképp csinálni?

– A megnyert választások után a párt elnökségét magával ragadta az eufória, így sok mindennel nem nézett szembe. A másik, hogy 1990-ben szimbolikusan nem vettünk búcsút a kommunista rendszertől. A csehek és a szlovákok törvényt hoztak arról, hogy embertelen, bűnös rendszer volt, s ezt nálunk is ki kellett volna mondani. Az MDF választási szlogenjével szemben nálunk nemhogy nagytakarítás, de semmiféle takarítás nem volt. Ezzel a morális hátteret is elvesztettük, ehhez jött a társadalom elszegényedése. Azután a kerekasztal-tárgyalásokon nem született megállapodás a gazdasági átmenet szabályozásáról, a privatizáció nagyon szerencsétlenül alakult, a vállalatok vezetői ugyanazok maradtak. Mindehhez járult még a csapnivaló kommunikáció, a sajtó rossz kezelése. Az 1994-es vereség tehát törvényszerű volt, az MDF eltűnése azonban már nem föltétlenül. – Antall talán ezekre is válaszolva mondta, tetszettek volna forradalmat csinálni…

– Nem tetszett ez a mondat, de igaz volt. A társadalom többsége például Csehszlovákiával ellentétben a nyolcvanas évek végén meg sem mozdult. Kivárt.

– Annak idején sokan úgy érezhettük, mintha az MDF-et felkészületlenül érte volna, hogy hatalomra került. Így volt?

– Minden demokratikus pártot felkészületlenül ért az új helyzet. 1989 tavaszán Bécsben adtam egy interjút, amelyben azt mondtam, ha Magyarországon most szabad választások lennének – akkor még nem volt eldöntve ennek a módja –, a relatív többséget az MSZMP szerezné meg. Mi ott voltunk szinte szakértők nélkül. Óriási teljesítmény ugyanakkor, hogy az MDF-nek a demokratikus erők közül 1989-re a legnagyobb országos hálózata alakult ki, amelynek nem kis része később egyébként a Fidesz alá sorolt be.

– Felmerül ilyen történelmi helyzetekben az értelmiség felelőssége. Emlékszem, a fél bölcsészkar a hatalomban találta magát. Felmérték, mire vállalkoznak?

– Ez a politikai szerepvállalás közép-európai tradíció. Az első hullámban ott volt Václav Havel cseh drámaíró, Mircea Dinescu román költő vagy Vlado Gotovac horvát író.

– Ön mégsem csábult el, sőt korán kilépett a nagypolitikából. Miért?

– Kaptam ajánlatokat, de a paktum után nem akartam sem az államigazgatásban, sem pedig a diplomáciában feladatot vállalni. Az MDF szervezeti hátterének megerősítéséért viszont szívesen dolgoztam. Úgy gondoltam ugyanis, hogy fel kell készülnünk a választási vereségre, amelynek elkerülhetetlensége már 1990 nyara után világos volt számomra. Az év végén azonban az értelmiségi lét mellett döntöttem.

Kiss Gy. Csaba: Harminc év után: 1987 – Személyes történelem Nap Kiadó, Budapest, 2017 3500 forint

FOTÓ: FORTEPAN – ERDEI KATALIN

Az első szabadon választott Országgyűlés 1990-ben. Balról Dornbach Alajos, előrébb Jeszenszky Géza, Horváth Balázs, Bejczy Sándor, Antall József és Vörös Vince

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Hungary

© PressReader. All rights reserved.