ELVETETTE A KOCKÁT A KATALÁN PARLAMENT

● Közvetlen irányítás Madridból ● Amerika is csavart egyet a spanyol–katalán ördöglakaton?

Magyar Nemzet - Saturday - - Címlap - KUTHI ÁRON– SOBIESKI TAMÁS

Madrid válaszul megvonta az autonómiát, feloszlatta a katalán parlamentet, s előre hozott választást írt ki. A világ Spanyolországot támogatja egysége megőrzésében.

Egy pillanatig sem hagyott kétséget afelől a madridi kormány, hogy szó nélkül hagyná a katalán önállósodást. A spanyol parlament felsőházának eseti bizottsága már csütörtök este elfogadta azt az intézkedéscsomagot, amely az alkotmány 155-ös cikkére hivatkozva a katalán kormány feloszlatását és előre hozott helyi parlamenti választások megrendezését javasolja. És a felsőház pénteken gyakorlatilag egy órával a katalánok függetlenedését kimondó határozat elfogadása után fel is hatalmazta Mariano Rajoy spanyol kormányfőt azokkal a jogkörökkel, hogy felfüggeszsze a gazdag autonóm tartomány önállóságát, és közvetlen kormányzást vezessen be. A miniszterelnök rögvest élt is ezzel: feloszlatta a katalán törvényhozást és december 21-re kiírta az előre hozott választásokat, hogy azzal „helyreállítsák a rendet”. A főügyészség pedig bejelentette: vádat emelhet a függetlenségi lépések főkolomposai ellen.

A függetlenség kikiáltása márpedig megtörtént, Barcelonában az önállósodás hívei, élükön Carles Puigdemont katalán elnökkel megszavazták a „Katalán Köztársaság” függetlenségét kinyilvánító javaslatot. A titkos szavazáson az indítványt hetven képviselő támogatta igennel, tízen voksoltak ellene, ketten pedig üres papírt dobtak a szavazóurnába. A katalán parlamentnek 135 képviselője van, vagyis 53-an nem vettek részt a szavazásban, de a függetlenség mellett az abszolút többség így is meglett. – Éljen a Katalán Köztársaság! – kiáltották függetlenségpárti honatyák az ülésteremben, és énekelni kezdték a katalánok himnuszát. Azért nem ment minden rendben, előtte az elszakadással egyet nem értő három ellenzéki párt kivonult az ülésteremből, jelét adva, hogy Puigdemontékkal semmi szín alatt nem közösködnek. Az utcán a tüntetőké volt a főszerep, függetlenségpártiak órákon át követték a történéseket.

A világ túlnyomó része ugyanakkor a spanyol egység fenntartása mellett szállt síkra, ilyen üzenetet küldött az Európai Unió, a NATO, és Washington is.

De hogy jutottak el a kenyértörésig, vagyis a spanyol államról való leválás kimondásáig a katalánok? Hol siklott ki a konszenzusra és a pragmatikus (elsősorban gazdasági) célokra épülő katalán irányvonal, amely negyven éve következetesen és sikerrel tűzte ki és érte el céljait – Madriddal majdnem tel- jes egyetértésben? Enric Juliana, a katalán La Vanguardia madridi tudósítója szerint erre csak két magyarázat lehet: a függetlenségpártiak vagy magukat csapták be, vagy valamelyik ország csalta lépre őket. A brit neve ellenére nagyon is spanyol Charles Powell, a spanyol külügyi intézet igazgatója 1999 márciusára vezeti vissza az egyik okot. Ekkor döntött az EU a 2000 és 2007 közötti ciklus költségvetési tételeiről, és José María Aznar, az akkori néppárti spanyol kormányfő még utoljára kicsikarta az uniós támogatásokat a 2004-es, nagy keleti bővítés előtt. (A tíz ország belépése miatt Spanyolországnak a 17-ből már csak két tartománya kaphatott volna uniós forrásokat – a szerk.) Új bevételi forrás után kellett néznie, ezért szövetségest váltott, és a német–francia tandem helyett a tengerentúlon, az ifjabb Bush elnökben találta meg új barátját. Ő úgy használta ki a spanyol kormányfő túlzott középhatalmi törekvéseit – Több Spanyolországot a világban! –, hogy rávette Aznart a 2003-as iraki háború támogatására, aki ki akarta használni az evvel járó összes előnyt.

Aznar másik súlyos hibája többek szerint, hogy maga ellen fordította és felbőszítette a mérsékelt katalán nacionalistákat a háború ügyében, és ez a kérdés attól kezdve nem került le a napirendről a spanyol belpolitikában. Viszont másfelől szemlélve a katalán vezető politikusok rontottak el mindent 2012 szeptemberétől, mert azt hitték, hogy a Madridra gyakorolt folyamatos nyomásgyakorlással elérik az áhított önállóságot. Csakhogy a radikálisok két év óta a mérleg nyelvének szerepét játsszák, ezért a függetlenségpártiak az ő túszaik, ám előbbiek egyáltalán nem önállóságot, hanem forradalmat akarnak.

FOTÓ: AFP/OSCAR DEL POZO

Mariano Rajoy miniszterelnök a drámai pillanatban

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Hungary

© PressReader. All rights reserved.