Grillpartira várják a hollandiai magyarok Szijjártót

● Ismeretlen a feketemunka, és jégkrémet kapnak, ha meleg van ● Odahaza viszont nagyon hiányoznak a mindszentiek

Magyar Nemzet - - Címlap - MOLNÁR CSABA

Több tucat munkás távozott Mindszentről, a dél-alföldi, 6800 lakosú kisvárosból a hollandiai Harlingenbe, ahol már úton-útfélen magyar szót hallani. Miután a budapesti holland nagykövet terroristázós interjúja nyomán a külügy nemkívánatos személynek minősítette a diplomatát, s ideiglenesen megszakította a két ország a nagyköveti szintű kapcsolatokat, távolba szakadt hazánkfiai grillpartira hívták Szijjártó Pétert.

„Angolul vagy németül, esetleg hollandul beszélő, építőiparban jártas egyént keresek hollandiai munkára. Fizetés hetente 400-440 euró/40 óra, vagyis heti 120-130 ezer forint. Csak van valaki, aki beszél idegen nyelvet, és dol- gozni akar.” Tömegével olvasni ilyen hirdetéseket a Facebookon, amelyeket régebb óta kint dolgozó, időközben munkásközvetítőnek állt emberek adnak föl.

Bereczki Csaba Délmagyarban is megjelent története tipikusnak mondható: őt is egy ismerőse kereste meg, hogy lenne-e kedve annál a holland cégnél dolgozni, amely őt is alkalmazta.

A munkaközvetítés jó része hasonló ismeretségeken keresztül zajlik. – Először az egyik öcsém jött ki ide dolgozni, majd következtem én egy éve, és később követett minket a másik öcsém is. A motivációink egyszerűek: akiket én ismerek, szinte kizárólag a pénz miatt jöttek ki dolgozni – említi Bereczki Csaba, aki az építőiparban helyezkedett el. – Egy hét alatt keresek annyit, mint otthon egy hónap alatt, és fontos hozzátenni, hogy szigorúan negyven órát dolgozom. Ha túlórázok, az alapfizetés többszörösét kapom utána.

Csaba elmondja, hogy Hollandiában úgy ismerik a magyar munkásokat, mint akik bármit meg tudnak csinálni. Zsaluznak, hegesztenek, lakatosmunkákat végeznek. – Persze itt is ugyanolyan keményen kell dolgozni, mint Magyarországon, de a lelkiismeretes munkát nagyon megbecsülik, pénzben és elismerés formájában egyaránt – mondja a munkás, és ennek alátámasztására példát is hoz. – Bár Hollandiában az átlaghőmérséklet nyáron jó pár fokkal a magyar alatt van, a tengeri pára miatt már a huszonöt fok is hőségnek érződik. Ilyenkor azonnal, kérés nélkül megjelenik az építkezésen valaki, és hozza az ásványvizet meg a jégkrémet, amelyből annyit eszünk, amennyit csak akarunk. Magyarul megbecsülnek minket.

A lakhatással sem kell sokat bajlódniuk. A munkáltató cég úgynevezett vakációparkokban lévő apartmanházakat bérel a munkásoknak, akik így teljesen felszerelt lakásban lakhatnak, mindenkinek van külön szobája, valamint korlátlanul használhatják a park úszómedencéjét, pezsgőfürdőjét, konditermét, wifijét. Beszélgetőtársunk mégsem maradna itt örökre.

– Semmiképpen sem akarok végleg kiköltözni, szerintem Magyarország sokkal szebb ország, mint Hollandia. De elegendő pénzt szeretnék gyűjteni ahhoz, hogy felújíthassam a házam, és újraindíthassam a korábbi építőipari – könnyűszerkezetes épületekkel, nyílászárókkal foglalkozó – vállalkozásomat otthon. Itt mindenki abban reménykedik, hogy ahogy egyre több munkás hagyja el Magyarországot, a munkaerőhiány fokozódása miatt egyszer talán majd rendes bért fizetnek az embereknek odahaza is.

Ugyanakkor egyáltalán nem azért akar hazajönni, mert bármiféle negatív élménye lett volna Hollandiában. Szinte nevetve hessegeti el azokat a feltételezéseket, amelyek szerint a sok migráns miatt kaotikus állapotok alakultak ki Hollandia-szerte: – Á, ilyesmitől nem

Felszerelt lakás, pezsgőfürdő, úszómedence, ingyenes közlekedés és vakációpénz is jár a munkásoknak

kell félni. Itt, az északi Frízföldön pláne nincs szó ilyenről. De dolgoztunk Amszterdamban és a déli nagyvárosokban is, ott sem érzékeltünk semmit ebből a problémából.

A hollandok magyarokkal szembeni viselkedéséről is csak csupa jót tud mondani. Úgy látja, nem nézi le őket senki. Bereczki Csaba állítása szerint a feketemunka gyakorlatilag ismeret- len; ha a munkásnak nincs holland adószáma, munkavédelmi vizsgája, ki sem mehet az építkezésre.

– Természetesen Mindszenten hiányzik a munkaerő. Több cégtulajdonos ismerősöm is arról panaszkodik, hogy nem találnak normális embert, aki dolgozni is akar, annyian elmentek már külföldre – meséli Bereczki Csaba. – Az itteni munka sokkal biztosabb, mint otthon. Még le sem járt a szerződésünk, de máris meg akarják hosszabbítani. Az sem változtatna ezen, ha Magyarország kikerülne az Európai Unióból. Hollandiából nem fogják hazaküldeni a magyar munkásokat.

A juttatások szinte hihetetlenül gálánsak. A munkáltató által bérelt lakhely és a munkahely közötti közlekedés is ingyenes, és a legtöbb magyar munkás öt-hat hetente egy-egy hétre hazajön. Mindezt úgy, hogy ezalatt a hetente elszámolt fizetett szabadságból – vagy ahogy ott mondják, vakációpénzből – ugyanúgy kapja a fizetését. Tehát ha mindez igaz, a hollandiai munka maga az álom. A mindszentiek munkáltatójának egy korábbi magyar alkalmazottja azonban némileg másként emlékszik a körülményekre.

– Ács a szakmám, mindig az építőiparban dolgoztam. Akadt némi nézeteltéré- sem annál a harlingeni cégnél, amelyikről szó van. Sok mindszenti van ott, de rengeteget elbocsátottak már. Nem minden papsajt, amit ott írnak! – állítja egy másik, ugyancsak Hollandiában dolgozó interjúalanyunk, aki valódi neve helyett becenevén, Takasiként kíván szerepelni.

Takasi ma már nem az építőiparban, hanem egy hollandiai gyárban dolgozik, 200 euróval keres többet, mint az előző cégnél. Emellett rendszeresen közreműködik abban, hogy újabb magyarok jussanak munkához Hollandiában. Bár arról nincsenek pontos információi, hogy hány magyar vállal munkát az országban, személyes tapasztalatai szerint folyamatosan érkeznek újabbak. Fő céljuk „kikeveredni az otthoni kilátástalanságból, a nehéz körülmények közül, illetve többen súlyosan eladósodtak”.

– Aki talpraesett, beszél angolul vagy németül, és van szakmája, az boldogul. Sokan keresnek viszont munkát nyelv és szaktudás nélkül is – folytatja Takasi. – A hazamenetel itt lebeg mindig a fejünk fölött, főleg ha kicsit maga alatt van az ember. De 200 ezer forintot keresek hetente, amit nem szívesen cserélnék le havi 140 ezerre.

Saját munkásközvetítői tevékenységéről elmondja, hogy az elmúlt tíz évben már vagy száz embert juttatott hol- landiai munkához kapcsolatai, korábbi munkáltatókkal ápolt ismeretségei révén. Bár azt állítja, hogy mindezért egy fillért sem kap, azt azért leírja (az interjú vele chaten készült), hogy a gyárban heti 50 euróval többet keres magyar brigádtársainál, ennek fejében viszont felelősséget vállal értük. Ismeretségi körében sok magyar a családjával együtt érkezett Hollandiába, a végleges kinn maradás viszont szinte senkinek nem célja.

Természetesen kérdeztük arról is, hogy mekkora hullámokat gerjesztett, téma volt-e egyáltalán Hollandiában az, hogy a magyar kormány ingerülten reagált a holland nagykövet kritikáira. Nos, nem nagyokat. – Dehogyis volt téma. Ittott lehetett olvasni, de ez a magyarokat foglalkoztatja inkább. Tudja, ha az életszínvonal hasonló lenne otthon, a magyarokat se érdekelné a napi politika.

A hír hallatán, miszerint Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter konzultációra hazarendelte a hollandiai magyar nagykövetet, Bereczki Csaba volt az, aki megüzente a sajtón keresztül: szívesen vendégül látnák a tárcavezetőt egy harlingeni grillpartira. Megnézhetné, hogyan élnek az ottani magyarok, és „belekóstolhatna a közhangulatba” is.

(A cikk teljes változata az MNO.hu-n olvasható.)

FOTÓ: SZÉKELYHIDI BALÁZS

Keményen kell dolgozni Hollandiában, de a lelkiismeretes munkát nagyra értékelik (képünk illusztráció)

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Hungary

© PressReader. All rights reserved.