A magyarság csobogója

Magyar Nemzet - - Vélemény 9 Nézőpont - TOMPOS ÁDÁM

Előre szögezzük le, hogy az alábbi, többé-kevésbé igaz és valós történetnek minden szereplője ártatlan. Na jó, Soros György nem. Őt per pillanat gyűlölnie kell minden etnikai homogenitásra vágyó igaz magyarnak, aki a haza felvirágoztatásán, településeink építésén, szépítésén ügyködik. És hiszik vagy sem, de ott tartunk, hogy még egy Fejér megyei városkában felállított csobogó, illetve egy ugyanitt tönkrement vízhálózat kapcsán is, persze így közvetlenül ki nem mondva, de azért felbukkan a háttérben a milliárdos spekuláns démoni alakja.

De ne szaladjunk ennyire előre. Menjünk csak vissza folyó év május 31re, amikor nevezett településen önkormányzati testületi ülés volt, és tizenötödik pontként előkerült az ötlet, hogy a városban álló Szabolcs vezér szobornak csobogója is lehetne. Sütői mészkőből készülhetne, és a Kárpát-medencét formázhatná, így növelve a pusztaszabolcsiak magyarságtudatát. Az is felmerült, hogy magyarázó felirat is kerülhetne a csobogó mellé, hogy elgondolkozzanak az emberek az olvasottakon. A csobogó éke lenne a parknak. A város, az önkormányzat, de még maga a testület is büszkélkedhetne vele! Egyszerre lenne tökéletesen alkalmas arra, hogy a házasuló pusztaszabolcsi párok fotózkodjanak előtte, másrészt fundamentumként, közös pontként szolgálna a jövő nemzedékeknek. Az ülésen egyébként megjelent az alkotó is, aki mindjárt leszögezte, hogy a művön azt meg lehetne jeleníteni, hogy azt a képviselő-testület állíttatta.

Persze voltak huhogók is. Akik azt mondták, hogy amíg ilyen sok Pusztaszabolcson az éhező, addig talán nem a csobogóval kéne törődni. Mások afelől érdeklődtek, hogy mi lesz a csobogón átfolyó vízzel, ki fogja karbantartani a város majdani, magyarságtudatot növelő, közös pontját? De ezeken a kérdéseken átsiklott a plénum. Nem is olyan fontos problémák ezek, pláne annak fényében, hogy elhangzott: a csobogóként funkcionáló társadalmi fundamentum akár már augusztus 20-ra elkészülhetne. Megtörtént a szavazás: a testületből heten a csobogó mellett voksoltak, egy képviselő pedig ellene.

Az alkotás időben el is készült. Az államalapítás ünnepén az illetékes kormánymegbízott mondott beszédet: „választanunk kell: olyan országot akarunk-e, ahol együtt kell élnünk azokkal, akik nem tisztelik, sőt támadják a kultúránkat, a törvényeinket, ahol megszűnik a mindennapok biztonsága, ahol a terrorfenyegetettség a hétköznapok része, vagy olyan országot akarunk, amely a Szent István-i alapokra, a kereszténységre és a nemzeti öntudatra épül, amely több mint ezer éve otthont és biztonságot ad a magyarságnak.” Értjük, persze: ahol kis mészkő csobogók nőnek ki a főtérből, ott később valósul meg a Soros-tervben felvázolt saríás nogo zóna!

Üröm az örömben, hogy a város Cikola nevű felében az ott élők úgy voltak kénytelenek emlékezni, hogy komoly problémáik akadtak az ivóvízzel. Történt ugyanis, hogy villám csapott a közeli víztorony trafójába, ezért többen kénytelenek voltak lajtos kocsiból venni a vizet, később pedig csak egy közkút jutott a cikolaiaknak, amiből az elöregedett vezeték miatt barnás, rozsdás színű víz folyt. A hálózat felújítása egy évig is eltarthat. Mert hát elakadtak az engedélyezéssel. Ennyi idő alatt persze bármi megtörténhet. Az is, hogy a télen elfagy a kút, az is, hogy nem. Az is, hogy a jövőben vöröses színt kap majd a folyadék és az is, hogy kicsit még sötétebb lesz. Megeshet persze az is, hogy a cikolaiak majd a csobogóhoz járnak vízért Pusztaszabolcs szívébe.

És miközben megtöltik üvegeiket, kannáikat, kicsit elgondolkodnak majd az alkotás üzenetén, és persze ha már ott vannak, ápolják is a magyarságtudatukat. Mondjon bárki bármit, megérte az a csobogó – bármennyibe is került, bárki is fizette!

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Hungary

© PressReader. All rights reserved.