BENCSIK SÁNDOR EMLÉKEZETE

● Hatvanöt éve született és harminc éve hunyt el Bencsik Sándor, aki „angolul gitározott, de magyarul halt meg”

Magyar Nemzet - - Címlap - ROZSONITS TAMÁS

Ma lenne hatvanöt éves, de már harminc éve az Égi Zenekarban penget a magyar rockzene egyik legmeghatározóbb gitáros egyénisége, zeneszerzője, Bencsik Sándor, vagy ahogy mindenki szólította, Samu, avagy közvetlen barátainak: Samuka.

Idős szüleinek dédelgetett, második gyermekeként tehetségét több oldalról bizonyította: első szenvedélye a labdarúgás volt, később kajakozott, majd a rajz következett, csak aztán a gitár. Ez utóbbit szülei keményen tiltották, mert a középiskolás tanulmányai rovására ment az új, ám mindent elsöprő, végső szenvedélye. ( Aranyművesnek tanult, de a záróvizsgán nem jelent meg, mert fontosabb dolga akadt: aznap a P. Mobillal koncertezett, pedig szaktanára a lakásukra is elment kérlelni, hátha meggyőzi. Nem sikerült.)

Samu Albertfalván, a Cérnázógyár együttesében kezdte a zenekarosdit 1967-ben. Addigra az összes Shadows-dal a kezében volt már, éppen úgy, mint Bach D-moll toccatája. Hamarosan a martonvásári Shatmans utódzenekarába került, akik az ő javaslatára Kefirre változtatták a nevüket, a nagy példakép, a Cream nyomán. Bencsik itt már saját dalokat is komponált. Éppen a Beatricében játszott, amikor je- lentkezett egy újsághirdetésre: a Gesarol együttes keresett gitárost. A meghallgatáson rendkívüli improvizációs képességével és kimagasló technikai tudásával utasította maga mögé a többi jelöltet. Őt választották.

1973. május 1-jén újsághirdetés tudatta a világgal, hogy ettől a naptól kezdve a Gesarol P. Mobilként folytatja tevékenységét. Schuster Lóránt és Bencsik Samu rakták le a magyar hard rock alapjait olyan, máig meghatározó dalokkal, mint a Kétforintos dal, a Menj tovább, a Főnix éjszakája, a Tűzimádó vagy a Nem változol semmit. A kultu- rális vezetés a Magyar Hanglemezgyártó Vállalaton keresztül elérte, hogy ereje teljében a P. Mobilnak nem jelenhetett meg nagylemeze, emiatt feszültség támadt a zenekarban, amit dr. Erdős Péter, a hanglemezgyár menedzsere addig szított, amíg 1979-ben az énekes, Vikidál Gyula, majd Bencsik Sándor és a billentyűs Cserháti István elhagyták az Örökmozgót. Utolsó közös koncertjüket Bencsik születésnapján, Cserháti szülővárosában, Ajkán adták 1980. szeptember 15-én. (A pontosság kedvéért: dr. Erdős elérte, hogy a P. Mobil teljes tagsága írásban elhatárolódott a zenekarvezető Schuster Lóránttól, majd a többiek viszszatértek a Mobilba.)

Bencsik Sándor és Cserháti István megalapították a P. Mobil hagyományain a Pandora’s Box, röviden P. Box együttest. A lemezgyár is teljesítette ígéretét, a megalakulásuk után nem sokkal kislemezük, majd nagylemezük jelenhetett meg. A második nagylemezre csatlakozott a régi mobilos társ: az ország legjobb torkú rockénekese, Vikidál Gyula állt a mikrofon mögé. Az ok, hogy a P. Box nem igazolta azt a bizalmat, amit a közönségtől kapott, elsősorban a szövegekben keresendő. Érezte ezt a mindig, mindenben tökéletességre törekvő Bencsik Sándor is. A harmadik, egyben utolsó nagylemezük ösz- szes szövegét Földes László Hobo írta, aki így hálálta meg Bencsiknek, amit zenei pályafutása kezdetén tőle és a P. Mobiltól kapott. Erre az időre azonban Vikidál Gyula figyelme az István, a király című rockopera óriási sikerének hatására már a színház világa felé fordult. A P. Box-koncerteken a közönség követelte a rockopera dalait, és előfordult, hogy Vikidál mellett Varga Miklós, Nagy Feró és Deák Bill Gyula is színpadra lépett az „István” betétdalaival. Turnéztak is így. Ez a kísérő szerepkör távol állt Bencsik Sándortól, így a P. Box 1986-ban feloszlott.

Előbb Metal Company, majd Deák Bill Gyula csatlakozásakor Bill & Box Company néven alapított rövid életű zenekarokat, ám a formációk nem váltották be a reményeit. Magánéleti problémái csak fokozták elkeseredését, emiatt elhagyta az országot, Svédországba emigrált feleségével és kislányával. On- nan egy ausztriai menekülttáborba kerültek vissza, ahol Samu 1987. szeptember 23-án kidobta a bőrdzsekijét az ablakon, majd utánavetette magát, és szörnyethalt.

Bencsik Sándor hozzáállása, játéka és dalszerzői tehetsége példa nélküli a magyar rockéletben. A végletekig gyakorolta még a szólóit is, igényesen választotta meg hangszereit és erősítőit. Visszahúzódó, szerény ember volt. Teljesen egyedi megjelenése, göndör, szőke fürtjei, választékos öltözete elütött a bőrbe kötött, loboncos hajú rockertársaiétól, de a közönség elfogadta így, és rajongott érte. Kemény akaratú ember volt: társainál csak magához volt szigorúbb, engedményeket nem tett zenei kérdésekben, következetesen kitartott a rock legmagasabb szintű művelése mellett. Utolsó hazai felvétele Illés Lajos Kicsit keserű című lemezén hallható.

Meghatározó dalaikkal Schuster Lóránt és Bencsik Samu rakták le a magyar hard rock alapjait

FOTÓ: MTI/BENKŐ IMRE

Vikidál Gyula és Bencsik Sándor P. Box-koncerten Budapesten 1985. december 26-án. Példa nélküli hozzáállás

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Hungary

© PressReader. All rights reserved.