Több évre védettséget nyújthat a vakcina

● Száz éve kétségbeesett próbálkozásokkal indult a kutatás ● Az új módszer hatásmechanizmusa eltér az eddigitől

Magyar Nemzet - - Címlap - MOLNÁR CSABA

Sok ember számára érthetetlen, hogy miért kell évről évre újra beoltani mindenkit az influenza ellen, holott sok oltás van, amelyet megkapunk gyermekkorunkban, majd életünk végéig védelmet nyújt. A dolog hátterében az influenzavírus rendkívüli változatossága és gyors evolúciója áll, és az, hogy a jelenleg elérhető vakcinák a vírus felszíni fehérjéit célozzák, amelyek szinte egyik napról a másikra is átalakulhatnak. Az Oxfordi Egyetem Jenner kutatóközpontjának tudósai most, tíz év kutatómunka után előálltak egy alapvetően más elv alapján működő oltóanyaggal, nemcsak azt remélik, hogy az összes influenzavírus ellen hatásos lesz, de azt is, hogy több éven keresztül védelmet nyújt majd.

A virológusoknak minden évben hazardírozniuk kell: meg kell tippelniük, hogy az elkövetkező szezonban mely vírusvariánsok fognak fertőzni. Ez nem mindig (vagy inkább elég ritkán) jön be, és emiatt az influenzaoltások hatékonysága korlátozott. Hiába kapja meg ugyanis az ember (főként a gyerekek és a 65 év fölötti idősek) az oltást, az esetek jelentős részében hatástalan marad. Ugyanúgy elkaphatják a betegséget, mint bárki más, és a lefolyása sem lesz enyhébb, sem a szövődmények kockázata kisebb. A klasszikus oltások ugyanis olyan antitestek termelésére késztetik az ember immunrendszerét, amelyek az influenzavírus külső burkába ékelődött fehérjéket ismerik fel. Ha pedig nem olyan fehérjék vannak az aktuális víruson, amelyre az antitest érzékeny, nem vesznek róla tudomást.

Miután ezek az antitestek betolakodóként felismerték a kórokozót, az immunrendszer megsemmisíti őket – kivéve, ha idős emberről van szó, mert erre gyengesége folytán képtelen. A tavalyi brit oltás például – tudósít a BBC – a 65 éven aluliak körében negyven százalékkal csökkentette az influenza kockázatát, de az ennél idősebbek esetében szinte egyáltalán nem hatott. A felszíni fehérjék vannak tehát leginkább kitéve a környezet viszontagságainak, így ők változnak a leggyorsabban. Gyakorlatilag nincs két olyan, egymást követő év, amikor ugyanazokkal a felszíni fehérjékkel jellemezhető vírusok okoznak járványt.

Az első influenzavakcinát az 1918-as spanyolnátha idején próbálták megalkotni, bár akkortájt ez a munka inkább kétségbeesett próbálkozásnak, kapkodásnak tűnt, mint átgondolt kutatási programnak. Az orvosok tehetetlenek voltak az emberek millióit megölő vírussal szemben, így mindent megpróbáltak ellene, ami csak eszükbe jutott a betegek kivéreztetésétől a tiszta oxigén belélegeztetéséig. De csak annak volt némi hatása, ha a beteg olyan embertől kapott vért, aki már átesett a betegségen (és életben maradt). Másfél évtizeddel később már tyúktojásokban tenyésztették a vírust, és az elölt kórokozókból készítettek oltóanyagot. Ezt nagy tömegben először a II. világháborúban harcoló amerikai katonáknak adták be, hiszen még élt az I. világháború keserű emléke, amikor a lövészárkok poklában még az influenza is tömegével szedte áldozatait. Az oltást ezután sokáig tojásokban állították elő, de manapság már áttértek a sejtkultúrákra, sőt génmódosított növények segítségével is lehetséges a vakcinakészítés.

Ma már tehát rutinszerű az influenzaoltás-tervezés és -gyártás, de ugrásszerű fejlődést jelentene az, ha olyan oltóanyagot tudnánk alkotni, amely nem az évről évre megújuló fehérjéket tá- madja, hanem a vírus egyéb, sokkal stabilabb összetevőit. Persze ezt nem mi találtuk ki most, hanem évtizedek óta ez az influenzaoltás-kutatás Szent Grálja. De könnyebb leírni, mint megvalósítani, mindeddig egyetlen kutatás sem vezetett sikerre.

Néhány napja azonban az Oxfordi Egyetemhez tartozó Jenner virológiai kutatóintézet ( Edward Jenner a XVIII–XIX. században élt angol orvos, aki kifejlesztette az első védőoltást a himlő ellen) munkatársai bejelentették, hogy egy univerzális influenzaoltás tesztelését kezdik meg nagyjából kétezer, 65 évnél idősebb oxfordshire-i lakoson. Mit is jelent pontosan az univerzalitás?

Influenzavírusból négyféle alaptípus (A,B, C és D) létezik. Az A és a B szokott járványokat okozni az embernél, a C csak enyhébb tüneteket vált ki, a D pedig marhákat fertőz, és minden fő típusnak számos altípusa van. Az A és a B vírus évente nagyjából egymilliárd embert fertőz meg, a betegség pedig évi 250–500 ezer ember halálát okozza a szövődmények révén. Az új oxfordi vakcina – minden korábbi oltóanyaggal ellentétben – nemcsak egy vírustípus ellen biztosít védelmet, hanem a várakozások szerint az összes embert támadó fajtával (A, B és C) szemben is.

A kísérleti vakcina már átesett az új gyógyszerek esetén elsőként megkövetelt, biztonságosságot firtató teszteken. Ekkor kevés egészséges embernek adják be, és azt figyelik, hogy nem okoz-e maga a hatóanyag betegséget vagy mérgezést.

Most jön a hatékonyság vizsgálata. A hatásmechanizmusa valóban gyökeresen eltér a szokásostól. Nem antitesttermelésre sarkallja ugyanis az immunrendszert, hanem olyan T-sejtek képzésére, amelyek specifikusan az influenzavírus kivégzésére születtek. Ilyen sejtjei mindenkinek vannak vakcina nélkül is, és a kutatások azt mutatják, hogy valóban többféle influenzavírus ellen hatékonyak, de általában olyan kevés van belőlük, hogy sok vizet nem zavarnak.

Az új szer nemcsak abban lenne különleges, hogy sokféle vírus ellen véd (elméletileg, ha a tesztek is sikeresek lesznek), hanem a hatásosság időtartama is jelentősen hosszabb lehet. Ha igazuk van a kutatóknak, a felfedezett vakcinával elég lesz négy-öt évente újraoltani, hiszen az általa serkentett T-sejtek a vírusok lassan mutálódó belső fehérjéit támadják, amelyek több évig is változatlanok maradhatnak – így a vírus is érzékeny marad. A klinikai tesztek két évig tartanak majd, és az eredménytől függően kerülhet kereskedelmi fogalomba az új oltóanyag.

Az influenzát kutató virológusoknak évente meg kell tippelniük, mely vírusvariánsok fognak fertőzni

FOTÓ: AFP/NICOLAS CELAYA

Ma még évente kell átesni az in uenzaoltáson, amely hatástalan maradhat

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Hungary

© PressReader. All rights reserved.