Vállalkozni tért haza a két fiatal

A külföldi munkatapasztalat révén itthon is talpon tudnak maradni

Petofi Nepe - - KORZÓ - Popovics Zsuzsanna zsuzsanna.popovics@mediaworks.hu

Biri Milán és Tóth Andrea alaposan végigjárták a vendéglátós ranglétrát, dolgoztak itthon és külföldön, gyűjtötték a szakmájukkal járó tapasztalatokat. Milán vargabetűvel kezdte, eredeti szakmáját tekintve vámügyintéző és kereskedő. Hazánk európai uniós csatlakozását követően megszűnt a munkahelye. Idegennyelv-tudásának köszönhetően a vendéglátóiparban helyezkedett el. Egy budapesti ötcsillagos szállodában dolgozott felszolgálóként, ahol Andreát is megismerte. Onnan már közösen kerültek előbb egy Somogy megyei kastélyszállóba, majd egy svájci szállodába.

– A híresztelések ellenére nem olyan egyszerű külföldön hivatalosan munkát vállalni, főleg Svájcban – mondja Milán. – Mi négy szezont töltöttünk egy szállodában, vál-

lalva minden nehézséget. Azzal a tervvel vágtunk neki a külföldi létnek, hogy gyűjtögetünk, és idővel itthon lesz saját vállalkozásunk. Az álmainkat hamar felülírta a realitás. Minimálbérrel kezd-

tük, amiből nem lehet fényes karriert építeni. Hogy kicsivel többet keressünk, ahhoz sokat is kellett dolgozni.

Andreának választott és tanult szakmája a vendéglátás. A főiskola elvégzése után gya- kornokként került abba a budapesti szállodába, ahol Milánnal megismerkedtek. Szeretett a vendégekkel foglalkozni, ezért örült, amikor az iroda helyett az éttermi részlegen kapott munkát. Nem be- szél németül, ezért Svájcban ez szóba sem kerülhetett. Helyette a háttérben dolgozott, angolnyelv-tudása révén viszonylag jól elboldogult a különböző nemzetiségű kollégáival.

A külföldön töltött évek alatt a hazavágyást, a család és az otthonérzet hiányát is megtapasztalták a fiatalok. Másfél éve elkezdtek tudatosan készülni a hazatérésre, az itthoni cégalapításra. Svájcban bújták az internetet, szabadságra hazatérve hivatalokban tájékozódtak, célirányosan gyűjtötték az információkat.

– Egy gyorsbüfé működtetésében gondolkodtunk, egyfajta ugródeszkaként, amit később bővíthetünk. Ennek a hatósági elvárásainak, követelményeinek jártunk utána olyan alaposan, ahogy csak tudtunk – folytatja Milán. – A megvalósítás tavaly nyáron fordult célegyenesbe. Az időzítés nem volt szerencsés, mivel nehezen találtunk mestereket, és a hivatali ügyintézők is szabadságra mentek. Végül minden elintéződött. Picike helyen – 12 négyzetméteren – kapott helyet 6 hűtő, gáztűzhely, fritőz, melegszendvicssütő, kávégép és az egyéb kisebb gépek. Plusz mi ketten. Költségek? A tervezett duplájánál tartunk. Egy egyszobás garzonlakás árát már ráköltöttük az indulásra. Még magasan veszteségesen működünk, de ezt is bevállaljuk, hogy gyökeret tudjunk verni, és megnyerjük a vevők bizalmát.

Melegszendvicset, kávét, grillételeket máshol is lehet kapni a városban. De azt a kedvességet és figyelmességet, ahogyan Milán és Andrea bánnak a vendégekkel, ritkán tapasztalni.

– Egy vendéglátósnál alap, hogy mosolyog. Ezt kényszerből nem lehet produkálni, ennek belülről kell jönnie – mondja Andrea, aki kiszolgálja a büfé vendégkörét, napi 12 órában. – Kemény iskola volt a külföldi munka, de az ott való helytállás kellő önbizalmat ad ahhoz, hogy itthon is talpon tudunk majd maradni.

– Ez a szakma erről szól – szögezi le Milán. Neki is az a tapasztalata, hogy oda járnak vissza szívesen az emberek, ahol színvonalas a kiszolgálás, működik a kommunikáció a vendég és az őt fogadók között. Ebben a tekintetben pedig lényegében mindegy, hogy egy csillogó étteremről vagy egy gyorsbüféről van-e szó.

Sok ügyes gép és két jó vendéglátós kis helyen is elfér

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Hungary

© PressReader. All rights reserved.