Támogatásra várva

Uj Dunantuli Naplo - - Megyei Körkép - Fülöp Zoltán zoltan.fulop@mediaworks.hu

EA legnehezebb helyzetben lévőket kell leginkább támogatni

gyszer hosszan buszoztam egy sráccal, akinek az egyik keze, mondjuk így, hibádzott. Vagyis hát egészen konkrétan nem volt meg. Tényleg egyfelé mentünk, szóval nem azért szálltam fel vele, hogy megtapasztaljam, milyen így az élet. De megtapasztaltam. Kezdődött azzal, hogy a felszálláskor a sofőr szeme elkerekedett, nyilván az futott át az agyán, hogy ennyit a nyugodt zötykölődésről. Aztán ahogy végigmentünk a széksorok között, egyre-másra fordultak utánunk az üldögélők, a gyerekek félhangosan mondogatták, hogy anya, láttad, nincs keze a bácsinak. A leülés előtt egy idős néni konkrétan megkérdezte, hogy segíthet-e a csomagokkal.

És ez még csak egy buszút volt. Semmi durvulás, semmi munka, bevásárlás, tanulás, vizsga, bármi, ami nekünk hétköznapi, neki, nekik meg kihívás, ami nem egy esetben hajszálpontos tervezést igényel.

Ráadásul a történetben szereplő srác még a szerencsésebbek közé tartozik: részint nála megvolt egy erős családi háttér, részint pedig a fogyatékossága sem volt súlyos. Merthogy nála sokkal keményebb helyzetben lévők is vannak – akiknek szinte minden pillanatban kellene a segítség. Szó szerint is, átvitt értelemben is. Mellettük kellene állni, támogatni, biztatni őket.

De ez nem olcsó. Nagyon nem az. S azt sem gondolhatjuk, hogy legalább megtérülő befektetés. Nem, ez soha nem térül meg. Legalábbis ha a pénztárcát nézzük. Mert amúgy meg ezerszeresen, minden pillanatban.

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Hungary

© PressReader. All rights reserved.