Ritmust vált az ifjú tehetség

Autentikus roma hangszeren játszik a 14 éves Orsós Sándor

Uj Dunantuli Naplo - - CÍMLAP - Rozsnyai Zsuzsanna zsuzsanna.rozsnyai@mediaworks.hu

GILVÁNFA Orsós Sándor 14 éves gilvánfai roma fiú a Snétberger Zenei Tehetség Központ tanítványa. Elsőként tanulhat erről a vidékről a Központban, tehetséges ütőhangszeres diák, cajónon játszik. A tehetséggondozó program mellett saját iskolájában is helyt kell állnia, mindez együtt gyakran embert próbáló feladat.

Orsós Sándor 14 éves gilvánfai roma fiú a Snétberger Zenei Tehetség Központ tanítványa. Elsőként tanulhat erről a vidékről a Központban, tehetséges ütőhangszeres diák, cajónon játszik.

– Honnan jött az ötlet, hogy elkezdj ezen a nem éppen ismert hangszeren játszani?

– A hangszert a helyi tanodából ismerem, ez egyébként egy doboznak látszó hangszer, amit a roma kultúrában használnak leginkább dobolásra. Az ismerőseim biztatására kezdtem el rajta játszani, és nem is gondoltam rá, hogy valaha komolyabban fogok foglalkozni vele.

– És aztán hogyhogy mégis így alakult?

– Megszerettem, és elkezdtem sokat gyakorolni. Jelentkeztem a pécsi Snétberger meghallgatásra, és nagy meglepetésemre felvettek. Az volt az igazi áttörés, azóta érdekel annyira a zene is.

– Milyen volt maga a meghallgatás?

– Nem készültem rá egyáltalán, útközben találtam ki, hogy mit fogok játszani. Ott már nagyon izgultam, egy barátommal együtt zenéltünk, aki roma zenét játszik. Végül felfigyeltek rám és részt vettem egy budapesti castingon is. Ott is megfeleltem, tehát bekerültem a táborukba.

– A tábor milyen volt? Mit csináltatok ott?

– Nagyon jó volt. Szolfézst tanultunk, ritmusgyakorlatot, különóráim is voltak egy tanárral. Nagyon sok mindent tanultam tőle, nem is gondoltam, hogy ennyi mindennel gazdagodni fogok zenei téren.

– Hogy teltek a mindennapjaitok a táborban?

– Az első hathetes volt még nyáron, most ősszel pedig volt még egy háromhetes. A táborban egy külön épületünk volt, ahol aludtunk, hatan voltunk egy szobában. Szerencsére hamar jóban lettünk a szobatársaimmal, bár először nagyon furcsa volt idegenek között lenni. Napközben óráink voltak állandóan, és az iskolai lemaradásokat is pótoltuk.

– Töltöttél már ennyi időt távol az otthonodtól?

– Ez volt az első alkalom. Nagyon hiányzott a falum, megkönnyebbülés volt visszajönni az ismerős arcok közé.

– Hogy tudtad összeegyeztetni ezt a sok-sok tennivalót az iskolával?

– Nehéz volt, de jó suliba járok, és rendesek a tanárok, az igazgatóm is, hogy elengedett. Sokat kellett bepótolnom az őszi kimaradás miatt. A táborban volt például tanulószobánk, megkaptam a házi feladatokat, és ott meg tudtam csinálni őket, de így is sok minden kimaradt abban a három hétben.

– Mik a további terveid?

– Korábban sosem gondoltam volna, hogy hangszeren fogok játszani. Rendőr akartam lenni, vagy katona, de most már csak a zene érdekel, jazzdobos szeretnék lenni. Felvettek a pécsi Gandhi Gimibe, de még alapfokú művészeti vizsgát is szeretnék tenni minél előbb, aztán zeneiskolába készülök és a Zeneművészeti Egyetem elvégzése a fő célom.

Fotó: Löffler Péter

Orsós Sándor életét alaposan megváltoztatta a pillanat, amikor zenélni kezdett

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Hungary

© PressReader. All rights reserved.