Ragaszkodók

Uj Dunantuli Naplo - - MEGYEI KÖRKÉP - Jeki Gabriella gabriella.jeki@mediaworks.hu

Imádom az égig érő fákkal teli erdőket, a hosszú ösvényeket, a hegyekben húzódó turistautakat, és persze a kirándulásokat, túrákat. Nincs is annál üdítőbb, amikor kint lehetek a természetben, ahol beszívhatom a friss levegőt, hallgathatom a madarak énekét és gyönyörködhetek a kilátásban. A jóleső fáradtság és a lelki nyugalom minden pénzt megér. Igen ám, de ott vannak azok az apró, kellemetlen kis élősködők, ott leskelődve a bokrokban, az ágak végén, a magas fűszálakon. Mint a vadászok. Áldozatukra várnak a kullancsok, éheznek órákat, napokat, sőt, akár hónapokat is egy jó lakoma kedvéért. Bevallom, hogy félek tőlük. Az erdőt járva eszembe sem jutnak esetlegesen támadó vaddisznók, az elvadult kutyák, a sunyi rókák vagy a többiek. Csak a kullancsok. Mert mi van akkor, ha nem veszem észre a testemben? Mi van akkor, ha épp egy fertőzött példánnyal találkozom, hiszen az országban akár húsz százalék is lehet ezeknek az aránya? Mi van akkor, ha nem tudom kiszedni? Ha beszakad, ahogy arról annyiszor hallottunk már?

Tény, hogy sok a kullancs a régióban, és elkerülni biztosan nem lehet a csípés eshetőségét, ha oly sokszor járok az erdőben. Szóval mentem a háziorvoshoz és maradt a védőoltás. Az első után a második adagot három hónap múlva kaptam, a harmadikat egy év után. Aztán észrevétlenül eltelt a hatást garantáló három év, de még hónapokig jártam nyugodtan az erdőbe. Azért most már újra kéne oltatni. Csak, hogy megnyugodjon a lelkem.

A védettség jóleső érzés, de csak egy ideig

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Hungary

© PressReader. All rights reserved.