Ha Branzova tudta volna...

Uj Dunantuli Naplo - - MEGYEI KÖRKÉP - Szakács Miklós miklos.szakacs@partner.mediaworks.hu

Az a helyzet, hogy 28 évesen öregnek érzem magam. Nem akarom elhinni, hogy én még megélhettem a pécsi női kosárlabda arany korszakát. Ott lehettem a lelátón a Sopron elleni gigarangadókon, emlékszem azokra az időkre, amikor 50 perccel a kezdés előtt javallott volt megérkezni a Lauberbe. Élénken él az emlékezetemben, amikor három darab büntető után olyan hangrobbanást generált a sportcsarnok háromezer fős közönsége, mintha Euroliga-döntőt nyertünk volna egy dudaszós triplával. Igen, Branzova büntetői. Azok a bizonyosak. De hiába vagyok még csak harminc mínusz kettő, az itt felsorolt időszak óta eltelt szűk évtized mégis úgy tűnik, mintha két emberöltő plusz kettővel ezelőtt lett volna. Mert már se MiZo, se 2010, se Branzova, se Euroliga nincs. És nincs már „A” pécsi női kosárlabda sem.

Van egy PEAC-Pécs – legalább ők okoznak egy kis örömöt –, van egy PINKK-Pécsi- (komlói, kozármislenyi?) 424, van 400 néző, van az egykori barátok ellenségeskedése, meg van egy alsóházi nyűglődés. Lehet, hogy lesz egy kiesés is, ki tudja? A hang pedig, úgy tűnik, lassan terjed. Mert a Branzova csont nélküli büntetői utáni hangrobbanás ereje most kezd ideérni, a jövőbe. Lehet ugyanis, hogy attól omlik össze az, ami maradt a hajdanvolt csillogásból. Vajon ha ezt tudta volna előre Albena, akkor is bedobja azt a három büntetőt? Vajon ha egy normális világban élnénk, akkor eszembe jutna ennél jobb párhuzam? Vajon lesz még egyszer Pécsett telt ház, egy új Branzova, Euroliga és összefogás...?

Euroliga-rangadók után ma már a kiesés ellen küzdhetnek

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Hungary

© PressReader. All rights reserved.