Újra fellép Váradon a Magneton Group

A Nagyváradi Ősz rendezvénysorozat keretében október 12-én egy nagyszabású szabadtéri koncert keretében lép fel Nagyvárad egykori kedvelt rockegyüttese, a Magneton Group. A zenekarvezető Dorel Borz elevenítette fel lapunknak a zenekar történetét.

Bihari Naplo - - AKTUÁLIS - PAP ISTVÁN

A hatvanas évek második felében alakult meg Nagyváradon a Magneton Group, mely együttes az elkövetkező két évtizedben a Metropollal együtt a város meghatározó, országos szinten is ismert rockegyüttese volt. A Magnetont Dorel Borz basszusgitáros és Fodor Elek dobos alakították. A zenekari felállás néhány év után, a hetvenes évek elején stabilizálódott, amikor csatlakozott hozzájuk Bárány Sándor szólógitáros, énekes, Antal István énekes, gitáros és Adrian Tăutu szintetizátoros. Ez a felállás együtt maradt az együttes 1986-os leállásáig. A Magneton Group a hetvenes években koncertjeivel, egyre sikeresebb turnéival hívta fel magára a figyelmet. Erre a korszakra így emlékszik vissza a zenekarvezető basszusgitáros: „Váradon pezsgő rockélet volt. A Magneton Group és a Metropol körülbelül egy időben indult, ez volt két első nevesebb együttes. Régen nem volt diszkó, mint most, hanem csak klubok voltak: a Tineretului Klub a Saspalotában, a Solidaritatea klub, a Breiner, ami később a Tempo klub lett, most meg a Moszkva működik ott, és volt az URCC a Szent László téren a Transilvania bank helyén. Az együttesek ezekben a klubokban léptek fel. Mi hard rockot játszottunk, ezt a zenét éreztük, ez tetszett nekünk.”

A fénykor

Egy ilyen váradi klubkoncert alkalmával látta az együttest Boros Zoltán, a Román Televízió magyar nyelvű adásának szerkesztője, aki elhívta őket Bukarestbe egy filmezésre. És ha már ott jártak, megismerkedtek más tévés szerkesztőkkel is, és ezek után egyik filmezés a másikat követte. Az egyre nagyobb ismertség egyre nagyobb koncertsikereket eredményezett: „Hét-nyolcszáz ember előtt koncerteztünk Élesden vagy Margittán, Váradon a sportcsarnokban, meg a nyári színházban léptünk fel. Koncerteztünk a színházban is, de a közönség széttörte a székek karfáját, és ezután többet nem engedtek be oda minket. Ez mondjuk érthető volt, bár nem a mi feladatunk volt, hogy a színpadról vigyázzunk a publikumra.” Újabb előrelépést jelentettek az együttes életében a lemezfelvételek: 1982-ben adta ki állami hanglemezkiadó vállalat a Rock expres című román nyelvű nagylemezt, 1984-ben pedig a magyar nyelvű Jó fiú leszek című albumot. „A Jó fiú leszek tizenkét hétig első volt a toplistán, utánunk jött minden nagy együttes. Ez az album állítólag aranylemez lett” – emlékszik vissza az együttes fénykorára a baszszusgitáros.

Politikai ellenszél

A közönség nagyon szerette a Magneton Group zenéjét, nem úgy a kom- munista rendszer, mely nem nézte jó szemmel a rockegyütteseket, így a Magneton Group életét is megkeserítette. „Akkoriban nem lehetett csak úgy koncertet tartani. A műsort meg a dalszövegeket külön le kellett gépelni és be kellett nyújtani a kulturális bizottsághoz, hogy az jóváhagyja a koncertet – mondja a zenekarvezető. – A fellépéseinken is mindig ott volt egy szekus, és ha nem azt énekeltük, ami le volt írva, akkor jött a másnapi szekírozás. Sokszor fel voltunk hívva rögtönzéseket írni a Dunării utca 2. szám alá (a kommunista rendszerben itt volt a Szekuritáte helyi székháza – szerk. megj.) A dalszövegeket én és az énekes írtuk, de hogy ne legyen nagyon sok problémánk, megzenésítettük klasszikus költők verseit is. Tiltakoztunk mi is, ahogy tudtunk. A kommunista rendszert direktben nem lehetett kritizálni, csak átvitt értelemben. Mi a fiatalok életérzéseit, lázadozását fejeztük ki, de ezeket a szövegeket rendszerellenes üzenetként is lehetett ér- telmezni, és ez persze nem tetszett a szerveknek. Egyegy koncert másnapján odarendeltek tízre a szekuhoz, és ott tartottak egy szobában órákon át. Három óráig nem jött senki, aztán meg amikor végre bejöttek, arról faggattak, hogy miért énekeljük ezt, és miért nem amazt. Kérdezgették, hogy «hát miért nem jó élni ebben az országban?» Engem azzal is megfenyegettek, hogy vigyázzak, mert eltűnök a Deltában. Olyan is volt, hogy Bukarestben filmeztünk, és a szövegeinket előzetesen ott is be kellett nyújtsuk a kultuszminisztériumhoz. Ott aztán elkezdi az elvtárs, mert akkor mindenki elvtárs volt: «hogy képzeli, hogy ilyen szövegeket akarnak énekelni?! Ezt és ezt a szövegrészt meg kell változtatni!» Erre azt mondtam, hogy «elvtárs, ez egy Eminescu vers, hogy jövök én ahhoz, hogy egy Eminescu szöveget megváltoztassak?!» Akkor zavarba jött, mert kiderült, hogy nem ismeri az Eminescu verset” – emlékszik vissza Dorel Borz. „A koncertjeinken románul is, magyarul is énekeltünk. Székelyföldön többet, a dalok hetven-nyolcvan százalékát magyarul énekeltük. A közönség nagyon jól fogadta a magyar nyelvű dalainkat. És mivel a hatalomnak szüksége volt a propagandára a román-magyar barátságról, ezért azt sosem kifogásolták, hogy miért énekelünk magyarul, csak az nem tetszett nekik, hogy tízből nyolc számot magyarul énekeltünk, és csak kettőt románul.”

Kilátástalanság

De nem csak a politikai, hanem a gazdasági rendszer is számos akadályt gördített a zenekar elé, hiszen már a megfelelő hangszerek beszerzése is komoly gondot okozott a zenekarnak. Erről a következőket mondja Dorel Borz: „Szászrégenből vettük, majd piszkálgattuk, feltuningoltuk a hangszereket, de hiába, a nyakuk fals volt, nem volt tiszta hangzású egy gitár sem. Most fogsz egy profi gitárt, csak simogatod, és szinte magától megszólal. Akkoriban az együttesek egymásnak kölcsönöztek mikrofont, hangszórót, stb. Ismerősökön keresztül lehetett megtudni azt, hogy valaki kapott egy jó gitárt külföldről. Ha volt egy komoly dobfelszerelés, vagy egy komoly gitár, azt az egész ország tudta. Így ment ez akkoriban, most meg bemész az első hangszerüzletbe, és úgy csüngenek a falon gitárok, mint a sonkák.” A továbbiakban a basszusgitáros felidézte, hogy a nyolcvanas években olyan rosszul ment már minden az országban, hogy a Magneton Group is belefáradt a küzdelembe. „Láttuk, hogy messzebbre nem tudjuk vinni a zenekart, mert külföldi turnéról szó sem lehetett. Volt egy ajánlat, hogy menjünk a Szovjetunióba, de az minket nem érdekelt, mi Nyugatra szerettünk volna menni, de oda nem engedtek soha. Azt is láttuk, hogy a zenélésből több pénz sose lesz. Pedig a legmagasabb, I. fokozatú szabadfoglalkozású művész tanúsítványunk volt, de így is csak kétszáz lejt kapott az ember egy koncert után, függetlenül attól, hogy a koncertből mennyi bevétel származott. És ennél több pénzt nem kaptak a legismertebb és legelismertebb hazai előadók sem. Akkoriban 2500–3000 lej volt egy fizetés, úgyhogy el lehet képzelni mennyi volt az a kétszáz lej. 1986-ban a marosvásárhelyi sportcsarnokban volt az utolsó koncertünk. Nem haraggal váltunk el, ez megegyezés alapján történt.”

Újra együtt

A zenekar leállása után szétszéledtek a muzsikusok: Angliába, Németországba, Magyarországra kerültek, csak Dorel Borz és Bárány Sándor maradtak itthon. Az együttest a rendszerváltás után sem élesztették újra, mígnem mostanában fel nem merült egy Magneton Group koncert ötlete. A zenekarvezető elárulta, hogy ez az ötlet a Metropol együttes tagjaitól származik, akik megkeresték a Magnetonosokat azzal, hogy adjanak közös koncertet a két zenekar megalapításának 45. évfordulójára. Erre a koncertre valószínűleg jövőre kerül sor, de addig is a Magneton Group eredeti felállásban lép majd fel a Nagyváradi Ősz keretében október 12-én a Nagyvásártéren, várhatóan tíz saját szerzeménnyel.

Dorel Borz basszusgitáros, zenekarvezető nyilatkozott a Bihari Naplónak

A Magneton Group rockegyüttes látványos, energikus koncerteket adott. Október 12-én ismét fellépnek Nagyváradon

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Romania

© PressReader. All rights reserved.