Párizs megér egy misét! Váradiak a fények városában

Párizs megért egy misét IV. Henrik francia királynak, Napóleon császár szerint a világ legszebb városa, a nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceum és a Mihai Eminescu Főgimnázium tanulóinak és tanárainak pedig egy életre szóló élményt nyújtott a kirándulás.

Bihari Naplo - - NAPRAKÉSZ - VAD ZOLTÁN

A Szajna-parti főváros sokszínűsége, romantikája, varázslatossága mesterien ötvöződik valami megfoghatatlan titokzatossággal. A 6500 éves történelmi múlt ott bujkál az utcákon, a tereken, befurakodik az idelátogatók lelkébe, messze túlszárnyalva minden addigi elképzelést, útikönyvben leírt dicsérő szót. Párizs a koronás fők és a levágott fejek városa is, szárnyaló építészeti sikerekkel. Drámák, melodrámák, nagy tragédiák és komédiák színhelye, mely meghatározta királyok, birodalmak sorsát. A világ legnevesebb festőit, íróit, filozófusait és zenészeit ihlette mesterművekre. Nem véletlen tehát, hogy a nagyváradiak is meghajoltak a fények városa előtt, és közel 1500 kilométer utazást is vállaltak, csakhogy láthassák a világvárost, amely Ady Endrét is arra a világnézet-váltásra késztette, hogy az élet szép.

Strasbourg

A poroszos precizitású Németországot a Rajnán átívelő Európa-híd választja el a mesébe illő francia városkától, Strasbourgtól, utazásunk első állomásától. Szó szerint egy időutazásban lehetett részünk, mindenkit elámított a több színben is pompázó épületek egyszerűsége, de ugyanakkor a nagyszerűségük is. Miközben sétáltunk a világörökség részeként védelmet élvező történelmi város utcáin, terein, egy mesekönyv lapjai elevenedtek meg a szemünk előtt. Fő célunk a strasbourgi Notre Dame katedrális volt, mely méreteivel és látványával nemcsak bennünket, hanem többek között Goethét és Victor Hugót is lenyűgözte. Építészeti remekmű kívül és belül egyaránt. Gótikus templomhajója szobrokkal gazdagon díszített. Svájci órások készítették a katedrális reneszánsz csillagászati óráját, melyet ottjártunkkor éppen tataroztak. Érdekesség, hogy az óra szerkezete a reformáció idejéből (1547) származik, és a francia forradalom idején (1789) stílszerűen megállt. Később egy kopernikuszi planetáriummal és egy liturgikus naptárral egészítették ki.

Eiffel-torony

A második nap volt az első igazán élménydús. Aznapi túránkat a 19. század végén a Montmartre domb tetejére (129 méter) épült Saint Sacré-Coeur bazilika látogatásával kezdtük. A titokzatos kő, amit az építésnél használtak, egy olyan anyagot tartalmaz, amit az üveg készítésénél is alkalmaznak, és amely állítólag az eső hatására saját magát fehéríti ki. Ezt nem igazán tapasztaltuk meg, bár az eső szemerkélt, elég hűvös szélt fújt a magaslaton ahhoz, hogy elvegye a kedvünket a bámészkodástól. Egy kissé ellentmondásos, hogy a Sacré-Coeur csupán egy századot élt eddig meg, mégis a Notre-Dame után ez Párizs leglátogatottabb vallási műemléke. Itt tapasztaltuk meg először, később már megszoktuk, hogy a terrorcselekmények miatt a bejáratnál szigorúan ellenőrzik a látogatókat, és mindenki táskájába belenéznek.

A Champs-Elysées sugárút Párizs „főutcája”, a város tengelye. Mozijaival, éttermeivel és kávézóival, valamint a luxuscikkeket kínáló üzleteivel a Champs-Elysées a világ egyik legismertebb utcája, a New York-i Fifth Avenue után a világ második legdrágábbja is. Nem is találni a környéken olcsó éttermet, aki enni szeretne, be kell érje a közeli McDonald’sszel. A Champs-Elysées végpontján, a Charles de Gaulle téren már messziről elénk tárul Franciaország fővárosának egyik legismertebb látnivalója, a Diadalív (Arc de Triomphe), amely I. Napóleon császár és a mindenkori francia hadsereg dicsőségét hirdeti. 1840-ben Napóleon császár hamvait először ide szállították, 1885-ben Victor Hugónak itt adták meg a végtisztességet, 1919-ben az an- tant ünnepelte itt győzelmét az első világháborúban, majd 1944-ben Párizs felszabadulása alkalmából parádéztak itt a franciák. A francia nemzeti érzés egyik szimbólumaként mind a mai napig kulcsszerepe van számos nemzeti ünnepnapon, és innen indul a híres kerékpárverseny, a Tour de France is.

A Concorde teret XV. Lajos francia király egy nyugalmas sétánynak képzelte, ezt ma nehéz elhinni, miközben próbálunk kitérni az életveszélyes forgalom elől. Sajnos ottjártunkkor nem működött a 19. században épült bronz szökőkút, de megcsodálhattuk, mennyire gazdagon díszített szakállas istenekkel, sellőkkel és halakkal. A teret 75 méteres magasságával látványosan betölti a Kr. e. 1250 körül Luxorban faragott, rózsaszínes gránit obeliszk, melyet 1831-ben Egyiptom török kormányzója ajándékozott Franciaországnak.

A Trocadéro park végében, a Chaillot palota melletti térről a nap megkoronázásaként tárul elénk az Eiffel-torony fenséges lát- ványa. Gyorsan kattannak is a fényképezőgépek, de egyik kép sem tudja átadni azt az érzést, ami a torony első megpillantásakor átjárt bennünket. Az aznapi körülbelül 30.000 lépésben benne volt többek között úgy a párizsi utcákon való bóklászás, mint a 720 lépcső fel az Eiffel-torony második emeletére (a harmadikra csak lifttel lehetett felmenni). Lélegzetelállító, leírhatatlan a kilátás a torony legfelső szintjéről. Több volt, mint élmény! A párizsiak tudják, mi kell a turistának. Mikor már azt hittük, hogy mindent láttunk, pontban este 9 órakor az Eiffel-torony hirtelen fénybe borult, majd egy különleges fényjáték tette felejthetetlenné számunkra a 320 méteres vastornyot.

Beszámolónk következő, befejező részében „ellátogatunk” a Louvre-ba, a festői szépségű kastélyok hazájába, a Loire völgybe, és egy igazi meseországba, Disneylandbe is.

A strasbourgi Notre Dame katedrális méreteivel és látványával többek között Goethét és Victor Hugót is lenyűgözte

Pontban este 9 órakor hirtelen fénybe borult az Eiffel-torony

A Montmartre-domb tetejére épült Saint Sacré-Coeur bazilika előtt

A mesébe illő francia városka, Strasbourg volt az utazás első állomása

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Romania

© PressReader. All rights reserved.