Nyolcvan éve mondott le az antiszemita Goga-kormány

Nyolcvan éve mondott le az első zsidótörvényeket elfogadó román kormányfő, Octavian Goga

Erdélyi Napló - - CÍMLAP - OKOS MÁRTON

Miközben a román történelemszemlélet a magyarságra hárítja a legtöbb antiszemita tettet, a történelmi tények mást mutatnak. A romániai antiszemitizmusnak mély gyökerei vannak. A nyolcvan éve elfogadott első zsidótörvény csak egy fejezet e hosszú sorból.

Nyolcvan évvel ezelőtt, február 10-én mondott le az író és költő Octavian Goga miniszterelnök (portrénkon) vezette román kormány, amely 1937 decemberében került hatalomra és 1938. január 21-én hozta meg az első zsidótörvényt. Ezzel megszegte nemcsak Románia alkotmányát, de a nemzetközi szerződéseket is. „Romániában az antiszemitizmust a Goga– Cuza-kormány emelte állampolitikai rangra. 1938. január 21-én II. Károly király, Octavian Goga miniszterelnök és V. RãdulescuMehedinţi igazságügyi miniszter aláírták a 169. számú törvényerejű rendeletet, amelynek alapján több százezer zsidótól megvonták a román állampolgárságot” – írja Tibori Szabó Zoltán kolozsvári újságíró, a kor jó ismerője.

Az új rendelkezés szerint minden zsidónak, aki az első világháború után Nagy-Romániában lett román állampolgár, hiteles iratokkal kellett személyazonosságát igazolnia. A törvény értelmében összesen 225 222 zsidó származású romániai lakostól vonták meg a román állampolgárságot. Köztük a máramarosi születésű Elie Wiesel, a későbbi Nobelbékedíjas és családja is ennek a rendelkezésnek lett az áldozata. Romániában román származású Nobel-díjasnak tartják Wieselt, bár a korabeli alkotmány, majd a Goga- és Gigurtu-féle törvények nem szavatolták a romániai zsidók számára a román állampolgárságot. A Wikipédia szerint bár román területen született, Elie Wiesel állampolgárságát hivatalosan akkor jegyezték be, amikor Máramarossziget visszakerült Magyarországhoz – vagyis magyar állampolgár volt – írja Bogdán Tibor „Román” Nobel-díjasok című munkájában.

A 19. századi „hagyományok”

A mostani kerek évfordulónak külön érdekessége, hogy szinte egybeesett a holokauszt nemzetközi emléknapjával, január 27-vel. Romániában mégis hallgatás övezte ezt az antiszemita kerek évfordulót. Egyedül Klaus Johannis román elnök írta ezt néhány napja: „imáink és legmélyebb gondolataink a holokauszt áldozatai felé irányulnak. Romá- nia továbbra is küzd az antiszemitizmus, a rasszizmus, az idegengyűlölet és a diszkrimináció minden formája ellen.” Talán egy fél mondattal elítélhette volna a Goga-kormány 80 éve Romániában hozott első zsidótörvényét. Ez a törvény alapozta meg a trianoni békediktátummal megnövekedett Nagy-Romániában a további antiszemita törvényeket, majd pogromokat.

Nézzük a történelmi tényeket. 1878-ban a berlini kongreszszuson a nagyhatalmak azzal a feltétellel ismerik el Dunai-fejedelemségek függetlenségét, ha azok elismeri a zsidó lakosok állampolgárságát. Ennek értelmében 1879. október 25-én módosítják az 1866-os román alkotmány 7. cikkelyét: „a vallási meggyőződés és felekezeti különbözőség nem lehet akadálya Romániában sem polgári és politikai jogok megszerzésének, sem pedig ezen jogok gyakorlásának.” A balkáni-bizánci politizálásban otthonosan mozgó román politikusok azonban az új törvényi előírásokat sikeresen elszabotálták. Mindenki egyénileg kellett beadja állampolgársági kérelmét, amelyről a parlament egyenként, kétharmados többséggel döntött. Ennek következtében az 1879 és 1911 közötti időszakban mindössze 183 személy kaphatta meg a román állampolgárságot.

Európa utolsó állama

Kerek száz éve, hogy az oroszok megkötötték a békét BresztLitovszkban a Központi Hatalmakkal, amelynek következtében a keleti fronton magára maradt és a Jászvásárba menekült román kormány is békét kért. Az 1918. május 7-én Bukarestben, a Cotroceni-palotában aláírt béke többek között a vallásegyenlőségre kötelezte Romániát. A szerződés 7. fejezetének 28. cikkelye kimondja: „a vallási különbség semmiféle befolyást nem gyakorolhat a lakosság helyzetére Romániában, jogaik, különösképpen polgári és politikai jogaik gyakorlása szempontjából. Ez az elv teljes mértékben alkalmazandó az olyan lakosok polgári jogainak elismerését illetően, akiknek Romániában állampolgárságuk nincsen, ideértve a Romániában mind ez ideig idegeneknek tekintett zsidókat. Ebből a célból még a békeszerződés megerősítése előtt törvényt kell hozni, amely szerint minden hontalan személy, aki a háborúban akár tényleges katonai szolgálatot, akár kisegítő szolgálatot teljesített, vagy aki az országban született és ott telepedett le, és akinek szülei odavalók, minden további nélkül teljes jogú állampolgároknak te- kintendők és ilyenként a bíróságok által bejegyezhető. A román állampolgárság megszerzése kiterjed az említett személyek törvényes feleségére, özvegyeire és kiskorú gyermekeire is”.

A Románia által aláírt nemzetközi szerződéseket régen sem volt szokás betartani, így nem véletlen, hogy a román törvényhozás húzta az időt. Egy nappal a háború befejezése előtt, 1918. november 10-én – megszegve a bukaresti békeszerződést – ismét hadat üzent Németországnak. Így sikerült Romániának a Központi Hatalmakkal kötött különbéke ellenére a győztesek oldalán befejezni az első világháborút. Viszont már nem tudta tovább fenntartani a zsidók jogfosztottságát, amelyről Demény Lajos a Zsidóelle- nes törvényhozás Romániában 1940 és 1944 között című munkájában így ír: „Európában Románia volt az utolsó állam, ahol a zsidók általános állampolgári jogot nyertek. Ez is csupán nemzetközi nyomásra történt 1920ban, amikor a párizsi békeszerződés feltételeként ezt a kérdést a román kormánynak rendeznie kellett. Bár már az 1878. évi berlini békeszerződés kötelezte Romániát, hogy az országban élő zsidók számára biztosítása az állampolgárságot és vele együtt a polgári jogokat, a román parlament megtagadta a szerződés ratifikálását, a román kormány pedig különböző diplomáciai ügyeskedésekkel játszotta ki a szerződés előírásainak hatályba lépését.”

Kilencven zsidóellenes törvény

Ahogy fordult a világpolitika, Románia is azonnal váltott. S bár az Antantnak köszönhetően növelte háromszorosára területét, az 1930-as évek végén lelkiismeretfurdalás nélkül átállt a náci Németország oldalára. Ennek nyomán hozta meg a Goga-kormány az első zsidótörvényt 1938. január 21-én, még az Anschluss előtt, amelyre 1938. március 12én került sor. (Csak a tények rögzítése miatt: Magyarországon az első zsidótörvényt már az Anschluss után, Németország közvetlen szomszédjaként, 1938. május 29-én fogadta el az Imrédy-kormány.)

Bár a Goga-kormány a nemzetközi tiltakozás hatására 1938. február 10-én lemondott, az elvetett gyűlölet nemcsak kicsirázott, de ki is terebélyesedett. Következett a politikai pártok betiltása, és II. Károly királyi diktatúrája, majd ő is lemondott 1940-ben fia, Mihály javára. De előtte még kinevezte Ion Antonescut miniszterelnöknek, aki a Horia Sima vezette Vasgárda és Németország támogatását maga mögött tudva, megalakította a Nemzeti Légionárius Kormányt. Magát Conducătornak ( Vezérnek) nevezve (a Führer mintára) hamarosan meglátogatta Hitlert. Ezt követően október 7-én már német csapatok érkeztek Románi- ába, hogy biztosítsák az olajmezőket. Románia november 23-án a náci Németország oldalán belépett a háborúba.

Antonescu az 1941. április 8-i minisztertanácsi ülésén így vallott neveléséről és érzelmeiről: „én a törökök, zsidók és magyarok elleni gyűlöletben nőttem föl. A haza ellenségei elleni gyűlölet ezen érzelmeit az utolsó végletek határáig kell kitolni. Magamra vállalom ezt a feladatot.” 1941. október 6-án így beszélt terveiről: „visszahozhatom Besszarábiát és Erdélyt, mégsem érek el semmit, ha nem tisztítom meg a román népet, mivel nem a határok, hanem a faj tisztasága és egyneműsége jelenti egy nép erejét.” Ennek érdekében beindult a törvénykezési nagyüzem. Demény Lajos erről így ír: „összesen 90 zsidóellenes törvény, törvényerejű rendelet és miniszteri határozat alkotta az élet csaknem minden területére kiterjedő jogszabályokat, amelyek meghatározták a romániai zsidóság szomorú sorsát a második világháború idején.”

A holokauszt romániai áldozatainak számáról a Múlt-kor történelmi portál ír részletesen. Az Elie Wiesel béke Nobel-díjas író elnökletével működő nemzetközi bizottság szerint Románia polgári és katonai hatóságait terheli a felelősség mintegy 280–380 ezer romániai és ukrajnai zsidó haláláért. Erre a népirtásra olyan körülmények között került sor, hogy Romániát nem szállta meg Hitler, mint Magyarországot. Demény Lajos szerint „Romániában, ahol 1938-ban több mint 800 ezer, közvetlenül a második világháború után pedig mintegy 400 ezer zsidó élt, ma számuk jóval a 10 ezer alatt van, és közülük is a nagy többség 60–70 életén felüli.”

„Bűnös” utcanevek

Miközben Romániában dúl a magyar történelmi személyiségeket elítélő háborús bűnös hisztéria – lásd Wass Albert emlékének üldözését –, a kettős mérce alapján az egyik legnagyobb antiszemita román politikusnak ma is szobra van, és utcákat neveznek el róla. Octavian Goga kiviselt múltját először a költő dédunokája, a Sorbonne egyetemen oktató Mircea Goga tárta fel kendőzetlenül Privigetoarea lui Hitler (Hitler csalogánya) címmel. A román hivatalosságok ma is mélyen hallgatnak arról, hogy az első zsidótörvényt meghozó politikusi munkássága mellett Goga fordította le Hitler Mein Kamf című könyvét román nyelvre. Ezek a tények ma sem képezik közbeszéd tárgyát Romániában: Octavian Goga nem számít háborús bűnösnek, mint ahogyan azzal a ténnyel sincs őszinte szembenézés, hogy az Antonescu vezette korabeli Romániában – német megszállás nélkül is – tombolt a legvadabb antiszemitizmus. Ez a szembenézés sokat segíthetne abban is, hogy román miniszterelnök ne fenyegethesse az ország bármelyik kisebbségét fellógatással.

Bár a Goga-kormány a nemzetközi tiltakozás hatására 1938. február 10-én lemondott, az elvetett gyűlölet nemcsak kicsirázott, de ki is terebélyesedett.

A román Goga-kormány idején született meg az első zsidótörvény

ARCHÍV

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Romania

© PressReader. All rights reserved.