Dók kisebbségben az afrikai Édenben

Ka egyik legnagyobb zsidó közössége volt a tunéziai, ma inkább zarándokok keresik fel egykori szent helyeiket

Erdélyi Napló - - RIPORT - OLDALON

idó közösség nagy múltra tekint vissza, t tagjainak száma rohamosan csökkent. Az yezetben a kisebbség jövőjét nem a beolvaa nagymérvű elvándorlás veszélyezteti.

a tunéziai zsidóság glalkozik, a gazdag mmel, a helyenként szomorú jelennel övővel kell behatóA valóságot átszös ha ehhez egy kis rsul, a szemlélődő világ tárul – merendó temető ösvényeit zt feltűnő: a melletstílusú kriptaváros al megénekelt sète-i tségét sugallja, vikropolisz már csak ány árnyéka. A hajmentóját – a Borgelben nyitották meg, gykori főrabbijáról eb országok legnakertjének parcellái életi személyiségek emetőben húszezer n elhanyagolt állakis létszámú hitközgymaga fenntartani, mzetközi szervezet sára. A közelmúlt égtisztesség mezeállítottak a második éziai zsidó áldozaráns vichyi igazgazösség a biztonságát dta megváltani, az étől 1943 májusáig szállás viszont soetítette előre.

jöttek

ek Salamon király erontása után ér, a híres szigetre. a kis közösség az nyban kivirágzott. ra, mint Róma éléstettek, a termékeny földek hasznáról a gazdag kulturális örökség, a tágas épületek és mozaikok tanúskodnak. Az édenben a kereskedők tudása, s a szerteágazó kapcsolatok hasznosan kamatoztak, s a diaszpóra szép jövő elé nézhetett. Emellett sok helybeli vette fel a zsidó hitet, s ez ugyancsak erősítette a közösséget.

A bizánci idők intoleráns kiskirályainak uralkodása alatt sokasodtak a gondok, s a 643-ban kezdődő arab megszállás sem a nyugalmat hozta: a szent városból, Kairouanból való kiűzetés újabb szégyenfolt volt a közösségen. Az üldöztetés nyomán Tunisz, a kereskedelmi, – s mai szóhasználattal élve – multikulturális központ vált a helyi zsidóság központjává.

Egy legenda szerint a 11. században zsidó küldöttség kereste fel a híres arab jogászt Sidi-Mahrezt, kérve közbenjárását letelepedésükhöz. A bölcs a teraszáról eldobott egy botot, mondván: ha nem vagytok többen négynél, találjatok otthont, ahol a botom a földre hullott. A zsidó negyedet azóta nevezi Harának, ami négyet jelent.

A közösség a hafszidák mintegy három és fél évszázados uralma, s az ezt követő török hódoltság alatt viszonylag békében élt, s szépen szaporodott. Nyelvük is egységesedett, a héber, a berber és az arab nyelv keveredett a közhasználatban, mára a tuniszi zsidók az arabot beszélik. A Hara később a városrendezés áldozatává vált, zsidó emlékek viszont bőven találhatók Tunisz óvárosában, a Medinában. Az er- kélyeken, ajtókon megmaradtak a szimbólumok, a régiségboltok is igazi kultikus és használati kincseket kínálnak a gyűjtők számára.

Több évszázados út az exodusig

A helyi közösség a 15. században az ibériai és szicíliai zsidóság kiűzetése nyomán lényegesen bővült. A magas műveltségű, a bölcseletben, a szentírás-magyarázatban és a világi tudományokban is jártas szefárd bevándorlók új színt hoztak a provinciális afrikai közösség életébe, de a kezdeti együttélés nem volt konfliktusmentes.

Tunézia 1881-ben vált francia protektorátussá. A főváros szépen fejlődött, a párizsi stílusú bulvárok, parkok, színházak és gazdag piacok vonzó várossá varázsolták. A helyi zsidóság hamar megtanul- ta a francia nyelvet, gyermekeiket francia iskolákba járatták s galliai hittestvéreikkel is hamar megtalálták a hangot. Saját újságot olvashattak, a gazdasági életben is megnőtt a szerepük, egyes iparágakban, mint például az ékszerkészítés, mind a mai napig aktívan tevékenykednek. A korszak dicső emléke az Avenue de Paris-n épített Nagy zsinagóga. A tehetősebb polgárok már a század első felében a festői, de az egészséges életre alkalmatlan Harából a modern negyedbe költöztek, s a hitük gyakorlását segítette az új, 1938-ban épített korszerű imaház.

A helyi közösség a 15. században az ibériai és szicíliai zsidóság kiűzetése nyomán lényegesen bővült. Amagas műveltségű szefárd bevándorlók új színt hoztak a provinciális afrikai közösség életébe.

FOTÓK: CSERMÁK ZOLTÁN

Hara Sghira település nevezetessége a Ghriba nevű híres zsinagóga

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Romania

© PressReader. All rights reserved.