Szeretnék egy kiskutyát...

Gyergyói Hírlap - - OÁZIS - SZATHMÁRY JÁNOS

Egy népszerű sorozat egyik kötete viseli ezt a címet. Kis könyv, de tartalmas: kinek milyen kutya „jár”, hova és milyen korban. Régi bölcsesség, hogy, „ha hűséget akarsz a pénzedért, vegyél magadnak egy kiskutyát”.

Nekem is van kutyás múltam. Az első tapasztalat nagyon régi, még nem jártam iskolába, amikor egy kolozsvári nyári kertben felfedeztem egy hosszúlábú kis korcskutyát és 50 000 lejért, (ez egy csomag élesztő ára volt akkor), kisírtam magamnak. Megvételének volt egy előfeltétele: ha egyedül felöltözöm, amikor megyünk utána. Nehezen, de „megsikerült”, s másnap büszkén vezettem haza szerzeményemet valahonnan a Dohány utca közepéről. A névadó ünnepség már akkor délután megtörtént, Fröcsi lett a neve, amire hamarosan rászolgált. A nagykonyhában szállásoltuk el, kapott egy nagy dobozt, amiben egy régi kabát lett az ágyneműje. Másnap a család kirándulni ment, bánatomra Fröcsi nélkül, s amikor este hazatértünk, kitört a botrány, kedvencem felbo- rította a vizes edényt, ideiglenes kutyaházát, és kiderült, hogy nem szobatiszta. Pünkösdi királysága két napot tartott, kutyatartói minőségem szintén.

Ezután jött a díszhal korszak, két-három akvárium, guppik., szifók, betták, plattik, zebrák, gurámik, és vízibolhaszedés a Bivalyréten. A bettákat, polgári nevén sziámi harcos hal hímjeit jól lehetett bosszantani egy zsebtükörrel, amiben vetélytársat láttak, és feketéről égővörösre változtak. Ez a hobbi jobban talált a harmadik emeleti tágas lakáshoz.

Az akvarisztikát rövid galambászat váltotta fel, az utcai balkonon volt a ládából alakított galambház, lakói Dönci, Ticsi, Trojka, valamint Sáska és Sóska voltak, előnyük az volt a halakkal szemben, hogy mint kijelentettem tízévesen, őket meg lehetett simogatni…. Az első hármat elajándékoztam, a két „proszi” hűtlenül elhagyott, a közeli három templomtoronyban lakó „vadak” elcsalták őket.

A Gyergyói Hírlap januári utolsó lapszáma okos ta- nácsokat ad azoknak is, akik tömbházban akarnak kutyát tartani, s mikor elolvastam, beugrott legelső kutyás emlékeim egyike. Kolozsvár egyik villanegyedében sétáltatott egy nyugalmazott jogász két tacskót, kétágú pórázon. Nővérem, aki később Fröcsi keresztmamája is lett, rögtön megállapította: „né, két földszintes kutya”.

Pálosi doktor többek között azt is kiemeli, hogy a tacskó, és általában a hosszú gerincű kutyák földszintre valók, nem bírják a lépcsőzést…. 4-5 éves lehettem, amikor a Szent Mihály templom előtt a járdán, szép, késő tavaszi napon felfedeztem egy fekete bundasapkát. Ma kucsmának mondanánk. Amikor utánanyúltam, veszettül ugatni kezdett egy gazdájára váró puli…

A doktor kiemeli, a kutyát sétáltatni kell, többször is naponta, ha van erre lehetőség. A sétához szükséges a póráz, szájkosár vagy sárga kendő a kutyán ( ha hamis). Ez nekem nem kellett volna újdonság legyen, a munka-, illetve a mun- kásvédelemben kötelező a gépek forgóalkatrészeit sárgafekete csíkokkal befesteni, a közönséges darázs is tudja, színével figyelmeztet, NE NYÚLJ HOZZÁM!!!!

Egy nagyon régi Fülesben olvastam: „A póráz arra való, hogy vezessen az eb”.

Később több kutyám is volt, Morzsa, egy hűséges korcs, két németjuhász, mindkettő Árgó. Velük idő előtt emberi rosszindulat végzett, egyedül Barni – aki ügyes utódokkal ajándékozott meg, többször is – pusztult el tejlázban, saját hibámból. Azóta nincs kutyus a ház körül, pedig igaz, hogy kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes.

Mivel a kutyaélet csak egyharmada egy emberéletnek, idejében gondoskodjunk utánpótlásról, hogy kedvencünktől ne legyen olyan nehéz a búcsú.

Amikor pályám kezdetén nem volt minden „optimális”, akkor kérdezte egyik sorstársam: „kaphat-e a kutya idegöszszeroppanást?” És válaszolt is: igen, csak emberi életkörülményeket kell biztosítani neki.

Sok híres kutya vonult be a filmtörténetbe, a magyar- és világirodalomba, még az űrkutatásba is, érdemes őket a mai fiatalsággal is megismertetni.

1963 elején, amikor az első rekord hidegekkel találkoztam a Gyergyói-medencében, valaki így jellemezte azokat a napokat. „Olyan cudar idő volt, hogy még a tojáslopó kutyát is ölbe kellett kivinni az udvarra, pisilni”.

Most nincs kutyám, Cincó cica is elhagyott, matuzsálemi kort ért meg az egerek nagy bánatára.

Jó pár éve, minden télen modern etetőben cinkék, kenderikék kapják meg a napi napraforgó adagot, vagy gyümölcsfára akasztva a nyers szalonnát, hájat, fél diót. Ami az etetőből kihull, azt felszedik a verebek és egy gerle. Az elmúlt télen még ketten voltak a vadgalambok, majd csak egy. Tegnap végre új párjával jött, aki csak akkor szállt le a fáról, amikor látta, hogy barátságos emberek udvarára hívták.

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Romania

© PressReader. All rights reserved.