Bert királytól V. Lászlóig

Sburg-ház megjelenése Magyarországon

Gyergyói Hírlap - - UNK -

nd királynak nem volt fiú utóda. Leányát, etet, – aki második feleségétől, Cillei Borbáületett – Ausztria hercegével, a Habsburgszármazó V. Alberttel házasította össze, céllal, hogy az osztrák herceg örököse leZsigmond végakaratát senki nem ellenezla után a rendek V. Albert herceget magyar ak választották.

t magyar királlyá koázásával egy Habsg- házbel i uralkodó trónra. Feleségének, nek, a trónhoz való josmerték el. Bár Zsigrata szerint alakult az Albert jogait több terüátozták. Az új királykellett ígérnie, hogy a bevételeit csak a főa bárók jóváhagyásáálhatja fel. Az ország előinek kinevezésében kellett kérnie a főurak ét. Albertet arra kötegy szüntesse meg az befolyását a magyar n. A királynak tehát fogadnia, hogy minkai döntésben csak a zzájárulásával cselezzel a politikai hatalyi tanács ellenőrzése . Albert a helyzetét a a husziták maradváosan megnehezíttetnem felejtették el neki, monddal együttműköhországban nem ment kenőmentesen öröksértetése, mint Magyar-

(1439)

király 1438. tavaszán külföldön tartózkodott, arcolnia kellett a huh rendekkel hatalma áért. A király távolléökeres fordulat állt be szágon. 1438. nyarán a kadálytalanul betörtek amiért a köznemesek g dolgait elhanyagokirályt és tanácsadóatták. A közhangulat elmérgesedett, hogy azatérése után 1439. én kénytelen volt orst összehívni Budára. a rendi erők győzelmégett. Az itt elfogadott toknak köszönhetőlmat, a kormány feletzést már nem a királyi anem a rendek gyakokirály kénytelen volt i a rendek kiváltságarszággyűlés munkálaa városban zavargások A budaiak idegenelngulata a nemesség el találkozott ami be fogadott törvények szellemét is. Az 1439-es évi törvények megtiltották a külföldieknek magas tisztségekhez való hozzájuttatását, az egyházi javadalmak adóztatását. A budai országgyűlés határozatai leszögezték, hogy az országhatárok védelme az uralkodó kötelessége, a nemesi felkelés pedig csak végső esetben az országhatárokon belül hirdethető meg. Megengedték a királynak, hogy tanácsadóit szabadon válassza, viszont a nádori méltóság betöltésénél úgy határoztak, hogy ez, csakis a rendek hozzájárulásával tölthető be. A választási feltételeken is változtattak. Ezt annyival egészítették ki, hogy a főurak és főpapok véleményének a kikérése mellett, harmadikként betoldották a nemeseket is. Ez a módosítás új kormányzati forma megjelenését jelentette, miszerint ezután már nem volt elég az uralkodó személyes híveiből álló királyi tanácsnak a király rendeleteihez való hozzájárulása, hanem ehhez a köznemesség beleegyezését is meg kellett szerezni. Az 1439. évi országgyűlés törvényeivel egy új államforma vette kezdetét Magyarországon: a rendek és a király közös uralma: a rendiség. A rendi mozgalom megsemmisítette Zsigmond király reformjait, csapást mért a királyi birtokállományra is, de a központi hatalom meggyengüléséhez is hozzájárult.

Az 1439-es évi török támadás. Albert halála

1439-től kezdődően az Oszmán Birodalom nyílt hódító politikája egyre fenyegetőbbé vált Magyarország számára. 1439. tavaszán II. Murád szultán a magyar királyságnak alárendelt Szerbia elfoglalása mellett döntött. Ez Magyarország számára az ütközőállamok rendszerének a végleges felbomlását jelentette. 1437- ben Zsigmond király seregei még meg tudták menteni a szerb uralkodó székhelyét, Szendrőt, melynek elestét 1439ben már csak tétlenül szemlélték a magyar hadak. A nehezen gyülekező csapatok csak arra voltak elegendőek, hogy megakadályozzák az újabb török tére. Közben a magyar táborban vérhas járvány tört ki, s ezért a sereg kénytelen volt visszavonulni. A járványt a király is megkapta, aki 1439. október 27-én belehalt betegségébe. Az uralkodót Székesfehérváron temették el. Halála után a belviszályok döntő módon hozzájárultak a királyné és a köznemesség közötti ellentét kiéleződéséhez.

Albert király halála utáni belső viszályok

Habsburg Albert a magyar királyság politikai stabilitása szempontjából a legrosszabb időszakban hunyt el. Halálának idején Erzsébet királyné trón meg sem született Habsburgházi király jogutódlása ugyanis politikai vitákra adott alkalmat. A magyar nemesség az utódlás kérdésében két pártra szakadt. Az egyik csoportosulás elismerte a még meg nem született gyermek királyi jogait, s ezért lojális volt Erzsébet királynéval szemben. A többség nem fogadta el a Habsburg-házhoz tartozó leszármazott jogait: sem egy asszonyt, sem egy tehetetlen csecsemőkirályt nem akart az ország trónján elfogadni. Magatartásukat főleg a fenyegető török veszedelem határozta meg. A katona-bárók a török elleni küzdelem fontosságának tudatában, egy erős kezű férfi fejére kívánták tenni a koronát. A nemeseknek ez a tábora követséget küldött I. Ulászló udvarába, és arra kérték a lengyel uralkodót, hogy foglalja el Magyarország trónját. A katonabárók a magyar-lengyel államszövetségben keresték a katonai és belpolitikai kérdések teljes megoldását. Ők Lengyelország fiatal királyában, I. Ulászlóban látták a királyi trónra a legalkalmasabb személyt s őt akarták Ma

V. László megkoronázása

Erzsébet királyné elszántan küzdött a megszületendő gyermek jogainak biztosításáért. A Habsburg- ellenes erők azonban mindent elkövettek a még meg nem született gyermek király félreállítására. A nemesek 1440. januárjában a Budán tartott országgyűlésen felszólították Erzsébetet, hogy kössön házasságot a fiatal lengyel királlyal, s a házasság által mondjon le gyermeke jogairól. Erzsébet úgy vélte, hogy némi időhúzás révén sikerül átvészelnie a politikailag zűrzavaros időszakot, s majd gyermeke megszületése után, Habsburg Albert leszármazottját még csecsemőkorában megkoronázzák. A nemesek átláttak Erzsébet tervén, és ellenlépéseket foganatosítottak. Erzsébet királynő ezért színleg felvállalta a bárók által kidolgozott elvárásokat, ám kemény feltételeket szabott a házasságához. Arra kényszeríttette I. Ulászlót, hogy ossza meg vele a királyi hatalmat, ha fiút szül, biztosítsa számára az örökösödést, ha pedig leánynak ad életet, biztosítsa annak jogállását. Erzsébet ezt a nyilatkozatot csak időnyerés céljából tette. Úgy döntött: önhatalmúlag érvényesíti a megszületendő gyermek örökösödés útján szerzett jogait. A nemesek nem fogadták el a királyné feltételeit, s Ulászló fogadására készültek. Miközben Ulászló lengyel király és a magyar rendek között folytak a tárgyalások, az idő alatt, pontosabban 1440. február 21-én, a királynénak fia született, aki a László nevet kapta. A trónörökös megszületésével sokan attól tartottak, hogy az ellentábor a kisded életét fogja veszélyeztetni. Matkó bán a következő szavakkal tudatta Erzsébet királynővel a bárók véleményét: „Nagyságos úrnőm, ha tíz éves volna is a fia, akkor sem ismernénk el urunknak, mert nem állhatna élünkre a török ellen.”

A nemesség a szülés után is ragaszkodott ahhoz, hogy Erzsébet királyné I. Ulászló felesége legyen, mivel csak így látta lehetségesnek a hatékony katonai fellépést kieszközölni a fenyegető török veszedelemmel szemben. Az özvegy Visegrádról ellopatta Szent Koronát, és fiát 1440-ben Székesfehérváron megkoronáztatta. Az esztergomi érsek helyezte a csecsemő fejére a koronát. A koronázással Albert király gyermekét V. László néven Magyarország uralkodójává tették. A koronázási ceremónia a szabályoknak megfelelő módon zajlott le. Érvényesült a három alapkövetelmény: V. Lászlót a Szent Koronával Székesfehérváron koronázta az esztergomi érsek.

Egy új államforma vette kezdetét Magyarországon: a rendek és a király közös uralma: a rendiség.

Albert király – 16. századi ismeretlen festő műve

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Romania

© PressReader. All rights reserved.