Tó játszmák válás után

Aharag, szülősítés és majomszeretet

Gyergyói Hírlap - - INTERJÚ -

d egy nagy idea, egy sziklaszilárd alap. Nem szünk érte, hogy megerősítsük, de ha megalajvesztetté válunk. Kár lenne azt mondani s esetén a gyereknek, hogy nincs baj, meovább, mert az igazság az, hogy valami végsen elveszett. Ne szépítsünk, de ne is várjuk rektől, hogy hirtelen felnőtté válva legyen a unk – ajánlja Babos Judit pszichoterapeuta.

kor úgy döntenek a rsak, hogy nem élbb együtt, akkor az mennie kell. Kinek b: annak, aki megy ak, aki marad? knek sem könnyebb, nek a saját baja a legajlamosak vagyunk azt a másiknak könnyebb, iaknak. Aki marad, anmas lehet az üresség, az hogy mennyi szép permeg együtt ott... , ha kéi a haragján, és a gyász an megengedje azt is, emlékezzen. Az elmeérezheti magát kívül kirakottnak, aki cipeli lelkiismeret-furdalást.

dkét oldalon megjelelkiismeret-furdalment, abban azért, agytam a családot, ára maradt, abban ért, hogy mit vétety itt hagyott. Rendez így? eredmény, ha az ember érdést: mi volt az én réásban? Hajlamosabbak másik hibájának betudrmadikra fogjuk, aki elelvette tőlünk. Amikor dom az én részemen, on haladok, fejlődök, és ászolom a házasságom.

éldául megcsalás a válóokot, hogyan el a gyereknek, apa gy el? gg, hány éves a gyerek, értelmi szintjének megrdemes közölni. Semm oszthatom úgy meg a barátnőmmel. Ha elég ok, tudom azt mondagy elromlott valami köszerettünk egymásból, mást szeret. Ne mond, mint ami történt, és , hogy a gyermek időnvisszakérdez mindketolyan gyerekek, akiket nk be a piszkos részkiktől nem várjuk azt, vagy másik szülő melanak állást, lassan, lefelnőtt korukban, de megértik mindkét szüFontos, hogy ne fessem e a válást, mert ez nem alami végérvényesen el tekintettel a gyerek érzelmeire, hogy ne kelljen rejtegetnie azokat.

– Bekövetkezett a válás, az anya ott maradt magára gyermekével. Vele osztja meg bánatát, és sokszor haragját is. Lehet-e szépen beszélni a gyereknek apáról akkor, amikor én gyűlölöm őt?

– Ha érzelmileg elég érett vagyok, akkor nagy kínok árán ugyan, de azt tudom mondani a gyereknek, hogy én most nagyon haragszom apára, mert ezt vagy azt tette. De a gyerekemtől nem várhatom el, hogy ő is haragudjon. Illetve miért kell a bánatomat a gyerekkel megosztanom? Elég baj, ha csak ő van nekem, és rá támaszkodom. Mondjam el a barátnőmnek, a pszichológusnak, hagyjam, hogy a gyereknek olyan kapcsolata legyen az apjával, amilyen lenni tud, ne én formáljam a kettejük kapcsolatát. Sokszor lehet látni azt is, hogy az egyik szülő menti a másikat a gyerek előtt: megígérte, hogy eljön, de biztos sok dolga volt, amiatt nem tudott... A gyerek átlát ezeken, és ugyanúgy megéli, hogy ő nem fontos az apjának. Nincs semmiféle értelme annak, hogy a realitástól megóvjuk a gyermekünket, mint ahogy annak sincs, hogy az én bosszúvágyamban partnernek vonjam be őt. Segíteni kell a gyermeket, hogy kifejezze haragját, de ebbe az én haragomat ne keverjem bele.

– Szülősítésről beszélnek a szakemberek...

– Arról szól, amikor a gyermekemtől várom, hogy támaszom legyen, meghallgasson, megóvjon engem Nagy feladat hogy ne szü őt helyezzük abba a pozícióba, ahol korábban az apa volt, mert a legtöbb családban ez történik.

– Milyen következményei lehetnek ennek?

– A legelső az, hogy a gyerek érzelmileg megterhelődik, és nincs lehetősége, hogy végigjárja a fejlődési utat, megszerezze a szociális kompetenciákat, vagy akár a tárgyi tudást, ami az élethez kell, mert kisgyerekből egyszerre felnőtt lesz. Ő a koravén, hisz már idejekorán jártas lesz a napi teendőkben, és ez látszólag segíteni is fogja felnőtt korábban. De ugyanakkor ez a gyerek, ha felnő, valószínű komoly gondokkal fog küszködni a felelősségvállalás terén. Kimarad életéből a serdülési időszak, és ezt valamikor be fogja pótolni. A serdülőnek arra van szüksége, hogy olyan szülő álljon mellette, akit próbára lehet tenni, akivel lehet szemtelenkedni, és ezt kibírja. Egy gyenge, például válás után még szenvedő anya mellett nem lehet serdülni, így a gyermek később, felnőttként és máshogyan fog lázadni. Például az új családjában a feleséggel, férjjel szemben, munkahelyen autoritással szemben.

– Ha azt várják el tőle, akár erején fölül is erős akar lenni a gyermek, ez is látható családokban.

– Ha asztalfőre ültetünk egy gyermeket, és ez nem csak elvált családokban történik meg, hanem ott is, ahol például anya összeszövetkezik a fiával, nagy árat fogunk fizetni érte. Érzelmileg nem bírja meg ezt a terhelést, 7-8 éves kor körül jelentkezhet asztma, bepisilés, nagyobb korban lányoknál a gyeplőtlen nemi élet gyakorlása sűrű partnerváltásokkal, fiúknál droghasználat következhet tü

– Azzal is találkozhatunk, hogy az elvált anya majomszeretettel szereti gyermekét, mondogatja is: te vagy életem értelme...

– A csonka családokban az elhagyás a fő bűn. Mert apád is elment, ha te is elhagysz, én belehalok, mondja anya a gyermekének. Rátelepszünk, zsaroljuk. Márpedig felnőttként az a dolgunk, hogy életünket amennyire lehet, önállóan vezessük, hogy mellettünk a gyermek tudjon fejlődni, felnőni, tudjon elhagyni minket. Ne legyen bűntudata, ha párkapcsolata lesz, ha családot alapítana. Nagyon sok családban látható, hogy generációk egymásnak adják át azt a mintát, hogy az anya lelkivilágát kell egyensúlyban tartani. Sok lány él így: saját anyját gondozza, ezt tekinti fő feladatának. Mikorra az ő édesanyja meghal, ő kerül olyan életszakaszban, amikor gondozásra szorul, így az ő gyereke őt gondozza, és ezt a kapcsolódási mintát adja anya a lányának. Történik mindez addig, amíg az egyik nő rá nem érez, hogy ez nincs rendben, erre ráfizet. Ilyenkor, általában terápiás segítséggel, a főhelyről leemeli az édesanyját, segíti őt, de nem anyja napjai töltik ki az életét, hanem elkezd magára figyelni. Mert mindenki a saját életéért felelős, és egy embert tudunk igazán megmenteni: saját magunkat. Azáltal, hogy a nő magára irányítja édesanyjáról a figyelmet, gátat szab a többgenerációs minta folytatásának, felszabadítja gyerekét ez alól a terhelő hagyomány alól, s így megtanulhat önmagáért élni, felelősséget vállalni.

– Ha a fennebb vázoltak valamelyikét látja egy barát hozzátartozó szólhat e amit csinálsz, azzal ártasz a gyermekednek?

– Nagyon nehéz szólni. Az anya saját nézőpontjából tekint a valóságra, a gyerekével való kapcsolatára, még terápián is nehéz ebből kizökkenteni. Ahhoz, hogy más perspektívából is rá tudjon nézni az életére, azt feltételezi, hogy az anya higgye, el lehet hagyni azt a biztonságos nézőpontot, amit ő eddig tartott. Megnézhet más alternatívákat, és utána dönthet, hogy visszatér-e a sajátjához, vagy vált. Ha egy barátnő biztatja erre egy kávé mellett, vagy hülyének nézi, vagy megsértődik rá, hogy kívülről mit tudja ő, mi zajlik bent. Nehéz az anyának jelezni. Aki ezt megteszi, számolnia kell azzal, hogy a barátságuk akár emiatt tönkre is mehet, de lehet, hogy az, aki megpróbálja, tükröt tart, ő az egyetlen igazi barátja az anyának.

Nincs semmiféle értelme annak, hogy a realitástól megóvjuk a gyermekünket, mint ahogy annak sincs, hogy az én bosszúvágyamban partnernek vonjam be őt.

– Mi a feltétele egy válás után, hogy új kapcsolat felé irányuljon a magára maradt figyelme?

– Nem könnyű elváltnak lenni, például az elvált nőre sok férfi prédaként tekint, a feleségek pedig a riválist látják benne... pedig ő még gyászol, nem akar új párt magának. Egy év a gyász, hamarabb nem érdemes új párban gondolkodni. Egy filmben hallottam: vegyél egyik évben egy növényt, következő évben egy állatot, és ha két év múlva mindkettő megvan, akkor gondolkodhatsz párkapcsolat-építésben. Mindenesetre, amikor úgy érzi az ember, szüksége lenne egy új társra, érdemes megvizsgálnia, miért is akar új kapcsolatot, mi erre a motivációja? Feltenni a miérteket, hogy a második házasság ne jusson az első sorsára

A SZERZŐ FELVÉTELE

Babos Judit: váláskor egyiknek sem könnyebb, és mindenkinek a saját baja a legnagyobb

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Romania

© PressReader. All rights reserved.