Szeptemberi kezdetek

Vásárhelyi Hírlap - - SZEMPONT - FODOR JÁNOS

Szeptemberre jellemző (kis részt október elejére is), hogy mialatt az életképes fecskék elrepülnek a közelgő ősz és a tél hideg távlatai miatt, addig az emberek között egy másik kimutatható biológiai mozgás következik be: az óvodai/ iskolai/egyetemi tanévkezdés. Már ott ahol ez lehetséges, hiszen sajnos ismerünk a városunkban olyan iskolát, amelyik nem is az, vagy nem is úgy hívják, vagyis máshova van besorolva, de nem abban az épületben lakik (szóval bonyolult, de ebbe nem mennék bele). Tehát a tanévkezdés általában egy olyan folyamat, amely a célcsoporton (vagyis a tanulókon) kívül jóval nagyobb tömegeket mozgat meg. Vagyis a diákok és az őket tanító tanárok mellett egy komplett infrastruktúra bevonása is megfigyelhető. Kezdjük az elején. Tárgyi kellékek nélkül nem érdemes tanévet kezdeni. Vagyis a kisiskolás a kötelező színes ceruza, golyóstoll és füzethadsereg meglévő (netán tavalyi, ódivatú) állományát újakkal kell kiegészítse. Ezek tárolásához egy új, általában nagyobb táska is dukál, amely a fejben el nem férő fizikai tudást testi erővitellé képes átalakítani(c, mint cipe- lés). Jó ideje figyelem ennek a komplett iparágnak a jellegzetességeit: az aktuális trendnek megfelelően, melyet jellemzően a hollywoodi újdonságok alakítanak, mintsem a praktikum vagy a hasznosság. És az oktatási minisztérium, az összes elhibázott törvénnyel és elavult, megújulni jórészt képtelen módszertannal. És ide tartozik az egyes pedagógusok bogarai, melyek persze jogosak, de a diáknak egy plusz sima, vonalas, kockás, rajz, vagy atlasz-füzetet, és egyéb kiegészítőt jelentenek. És a napi uzsonna. Nos, mindezek miatt nehéz az iskolatáska. És még nem is említettem a kötelező olvasmányok, példatárak, kiegészítő munkafüzetek, kézikönyvek, vagy a mindezeket helyettesítő laptopok szerepét. És jellemzően felsőbb években, de tanúsíthatom, hogy az egyetemi évek alatt sem csökken jelentősen a táskák súlya. A benne rejlő tartalom és cipelnivaló jobb esetben átcsoportosul a hátról a fejbe.

A másik hasonlóan jellemző szempont a logisztika. Iskolakezdéskor és a tanítás végén bedugul a város (két újabb időpontban a munkakezdés és az esti hazaáramlás dugói mellett). Végignézve az autók és dugig teletömött közszállítási alkalmatosságok álldogáló és tülkölő sorát, még mindig arról vagyok meggyőződve, hogy gyalog könnyebb (najó, inkább gyorsabb, hiszen rengetegen ingáznak). Ez jellemzően esős időben (és hát ősszel azért megesik néha) valamiért többnek tűnik, vagy csak a sorban ál- lók türelmetlenebbek. Mindenképp a 21. századi vívmányok közé emelném az iskolai parkolók (és úgy általában a parkolók) intézményét, ezek mielőbbi létrehozását. És akkor még nem is beszéltem a szintén mostanában kezdődő egyetemi évről. A Kolozsváron működő tizenegy egyetem (ebből hat állami finanszírozású) nagyjából hetven-nyolcvan ezer diákot jelent összességében, akik javarészt az ország más részeiből özönlenek a városba. Ez pedig a szubjektív saccolásom alapján többezres nagyságrendű gépjárművet eredményez az eddig is bedugult város nem létező parkolóiba. Bár kisebb léptékkel, de Marosvásárhely is hasonló tendenciát mutat. Az egyetemi évek korábbi „tanszer” költségeit képezi a lakhatás. Ez jó esetben bentlakás, annak korlátozott száma miatt pedig albérletet jelent a más városból érkező diák pénztárcája számára. Mindezen kellemetlenségek ellenére, csak remélni tudom, hogy a végzősök (minden szinten) majd tanév végén nem a fecskékhez hasonlóan vándorolnak külföldre, hanem tudásuk, végzettségük, képességük az itthoni boldogulásuk hasznára lesz. Illetve azt, hogy ugyan a fecskéhez hasonlóan kell utazni, tapasztalatot szerezni, de lehetőleg a visszatérés reményével. Élethosszig tanuló diákként ezzel kívánnék türelmet és kitartást minden érintettnek és szülőnek és mindenkinek, aki benne van ebben a szeptemberi mozgásban egy sikeresebb tanulmányi év reményében.

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Romania

© PressReader. All rights reserved.