Happy New Year!

Vásárhelyi Hírlap - - SZEMPONT - LOKODI IMRE

Nézem a régi fényképeket, kordivat szerinti recés szélekkel. Hatvanas évek, hetvenesek eleje, sőt néhány régebbi felvétel. Úgy van, hogy az ember keres, kutat, talál, a kaszten nagy fiókja mindent megőriz: sok mihaszna iratot, adószedők céduláit, a fahéj, vanília illatát. Van például nagyapánkról a soproni átképzésen készült felvétel. Újév napján látván az utcán lézengő jó népet, azt mondta egy szépaszszony a férjének, amikor elhúzta a súlyos bársonyfüggönyt: nézze, Lalókám, menynyi oláj, mire Laló úr: hallgasson Mancikám, mert azok székelyek. Ott van a felvé- nis szalaggal a hajában, amikor egy fekete mén szégyentelenül iszonyatosat eresztett. Mindezt a második bécsi döntést követően, mihelyt bejöttek a miskolci hatvanegyes honvédek. Klasszikus képek, mondhatnánk, voltak rejtegetve eleget, aszerint, hogy mit fújt a szél. Többnyire jegest fújt, arcba vágó kegyetlen szelet, ezenközben csak nagyon is vékony volt a napsütés. És akkor a csont. A szilveszteri velős csont. Hát persze, az embereknek mindig ünnepelhetnékük van, elé a nagy csontokkal. Vagy azért, mert nagyapánk elmegy Sopronba átképzésre, vagy azért, mert a Hangya Szövetkezet vadonatúj cséplőgépet szállít le az erdélyi parasztnak. És tele van a világ szép magyar lányokkal lóháton, karpaszamányosokkal, és még mi mindennel tele van. Tulajdonképpen hangulatképeknek nevezném ezt az albumot, vagy nem is tudom, minek nevezzem. Talán értékes szociográfiai anyagnak, ha alaposabban megvizsgálnám, sőt a csontot is a szociográfiába sorolnám. Látni kell a képen Veronkát egy ismeretlen fiúval, és egy nagy-nagy csonttal legényünk kezében. Annyi bizonyos, velős csont volt, nyilvánvalóan a szilveszteri buli konyhájáról. A fotográfus a kép aljára szépen odaillesztette: Boldog Új Esztendöt! Sajnos, így, rövid ö-vel kívánta a szokásost, annyi baj legyen. E tájt sem a kultúrpolitika, sem a szoci- ográfia nem adta fel, mindkettő kíváncsi volt, mi folyik egy akármilyen falusi év végi szép összejövetelen. Később jöttek valami falukutatók, halk szavú, tényirodalmi könyveket író emberek, elvitték a fényképeket. Vitték Veronkástul és csontostul, ismeretlen fiústól, hogy a készülő könyvbe betegyék. Nem tették be, becsületükre legyen mondva, visszahozták a fényképeket, mert meg lett mondva mindenféle szellemi foglalatosságokat ellenőrző, felügyelő főnököktől, hogy nagy csontokat nem ábrázolunk, mert feszt üreset fog nyelni a nép. Mert a csontról a mócsing is le volt rágva már. Albumom így maradt ki a tényirodalomból, és szívta magába a fahéj illatát vagy ötven esztendeig. Veronkával jól ki lehetett bírni ezt az ötven esztendőt, Torontóban él, soha nem ír, fájlalom is, hogy nem. Csak egyszer küldött egy fényképet magáról, ül egy JW Active típusú tolószékben hűvös atlanti mosollyal, a kép alján: Happy New Year!

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Romania

© PressReader. All rights reserved.