A mobilfüggőség veszélyeiről

Az iskolai órák közötti szünetekben is az okostelefonok rabjai a diákok

Vásárhelyi Hírlap - - KITEKINTŐ - SZÁSZ CS. EMESE

Míg régen fogócskáztunk, beszélgettünk, nevetgéltünk az iskolai szünetekben, s alig vártuk, hogy óra végén kimehessünk az udvarra, addig manapság nagyon sok diák a telefonját nyomkodva tölti az órák közti szünetet az iskolában is. Pedig a virtuális játékok, a közösségi oldalak világa kicsit olyan, mint a drog: függőséget okozhat.

Noha az új iskolai rendszabályzat szerint januártól már nem tarthatják maguknál mobiltelefonjukat a diákok tanidő alatt, a valóság sokszor másként fest. Sok iskolában el sem veszik a készüléket a diákoktól, ha ők megígérik, hogy nem veszik elő az órák alatt, máshol csak a tanóra idején van elzárva a telefon, szünetben előkerülhet, de persze a gyermeki leleményesség is kicselezi sokszor a szabályokat: megesik, hogy csak a telefon tokját adja le a tanuló vagy egy régi telefont hoz otthonról leadás céljából, míg a tényleges telefonja nála marad. Így nem csoda, hogy bizony a szünetekben is egyre több telefonját nyomkodó tanulót látunk.

Fogócska helyett virtuális valóság

A 11 éves Bence egyik fő foglalatossága szünetben a telefon, ő játszani szokott az osztály többi fiújával együtt. „Nem megyünk le az udvarra szünetben, mert nincs saját osztályunk, így minden szünetben vándorlunk egyik teremből a másikba, a fennmaradó időben pedig – főleg a fiúk – játszani szoktak a telefonon. A Clash Royalt játsszuk leginkább. Bár, ha felmérőre, feleltetésre készülünk, akkor ismételni is szoktunk vagy beszélgetni egymással. A lányok kevesebbet mobiloznak, többet beszélgetnek” – mondja az ötödik osztályos tanuló, aki csak az idei tanévtől lett büszke okostelefon-tulajdonos, de nincs is olyan osztálytársa, akinek már ne lenne saját készüléke. Bence elismeri, az elemiben mással töltötték a szüneteket: mindig kimentek az udvarra játszani, gyakran fogócskáztak, többet beszélgettek egymással, de akkor még kevés volt a mobiltulajdonos.

Aggódva figyeli ezt a jelenséget a kisfiú édesanyja is, aki szerint gyereke nem eszik, nem iszik az órák közti szünetek- ben, ideje nagy részét a mobilon való játék köti le. „Nem azt várom, hogy minden szünetben ismételjen, az órára készüljön a gyerekem, de másfajta kikapcsolódási lehetőséget képzelnék el erre az időszakra. Bár nagyon bosszant, még nem tettem ellene semmit, egyrészt mert ingázik az ötödikes fiam, így úgy érzem, szüksége lehet telefonjára bizonyos helyzetekben, amikor ő kell elérjen minket, vagy mi őt. Másrészt azt sem szeretném, hogy ő legyen az egyedüli különc az osztályban, aki nem tarthat magánál telefont” – mondja az aggódó édesanya, aki egyelőre nem látja a megoldást a kialakult helyzetre.

Csoportos telefonozás

Szakács Mátyási Tímea magyartanárnőként és osztályfőnökként is figyeli, hogy mit „művelnek” a gyerekek a szünetekben. Úgy véli, a telefonozás az órák között elkerülhetetlen, bár főleg télen szokták, amikor a hideg és a szürkeség miatt nincs kedvük kimozdulni a tanteremből. „Öröm az ürömben, hogy a telefonozást sokszor csoportosan űzik. Együtt játszanak, vagy figyelik egymás játékát. Esetleg valami számukra humoros videót néznek meg. Viszont nem mindenki, és nem mindig. Szoktak egymás padja köré gyűlve nevetgélni, sőt újabban ország-várost játszanak, két lány gyakran rajzol. Néha azt is látom, ismételnek, ha épp következő órán felmérőt írnak” – fogalmaz az osztályfőnök, aki szerint ha jó az idő, sokan lemennek az udvarra, a fiúk olyankor fociznak, a lányok beszélgetnek. A pedagógus szerint inkább otthon ülnek hosszabb ideig a telefon előtt: csetelnek, facebookoznak a diákok, ő ebben látja a nagyobb veszélyt. Amúgy osztályfőnöki órán is feldolgozták már a témát, Szakács Mátyási Tímea úgy irányította a beszélgetést, hogy a gyerekek mondják ki, hogy mennyire furcsa, amikor egy asztal körül többen ülnek, néhányan meg elbújnak a telefonjukba.

Városi Emőke iskolapszichológus úgy látja, hogy iskola-, környezet- és személyiségfüggő, hogy mennyit mobiloznak a gyerekek az iskolai szünetben. A tanácsadó már sok iskolában megfordult, így van tapasztalata a változó szünetekről. „Vannak esetek, amikor elbújva cigizésre használják a szünetet, máskor szocializálódnak, beszélgetnek, de olyan tanórán kívüli tevékenységekre is fordítják, mint a sulirádió vagy valamilyen versenyre való készülés. Természetesen a mobil is szünet velejárója. Az 1–4. osztályban még nem, mert ott a tanítónők eléggé szabályozzák ezt, de ahogy nőnek a gyerekek, egyre kevésbé szabályozható, 5–8. osztályban még közelharcot lehet vívni a gyerekkel, hogy mennyit telefonozik, de 9–12ben már ő maga dönti el, mikor és mennyit használja a készüléket” – véli a szakember. Hozzáteszi: a gyerek elviekben 50 percet figyel a tanórán, lehet, hogy vizsgája volt, feleltették, stresszes órán van túl, így ideális esetben a szünetnek arról kéne szólnia, hogy friss levegőt szív a szabadban, mozog picit, relaxál és nem utolsó sorban szocializálódik, vagyis társalog, barátkozik az osztálytársaival, iskolatársaival, nem arról, hogy az online világ nyújtotta virtuális valóságban él.

A probléma és a megoldás is odahaza van

Az iskolapszichológus elismeri, a mobiltelefonnak természetesen vannak előnyei is a gyerekekre nézve is, a kapcsolattartás lehetősége a telefon, emellett biztonságot nyújt, hiszen bárkit fel lehet hívni rajta, ha valami gond adódik, másrészt információgyűjtési lehetőség is, hiszen sok diák utánanéz bizonyos dolgoknak a neten, de úgy véli, az előnyei mellett a hátrányokkal is foglalkozni kell. Számos kutatás is bizonyítja, hogy a masinák túlzott használata károsítja a gyermekek kreativitását, gyengíti összpontosításukat, és akadályozza őket a társas érintkezésben is. „Nem ritkán tapasztalom, hogy egy gyereknek van egy virtuális személyisége, amelyik teljesen más, mint amivel élőben találkozunk. Például interneten barátságos, frappáns beszólásai vannak, hozzászól témákhoz, míg ha élőben találkozol vele, akkor visszahúzódó, csendes, alig szólal meg. Ez azért van, mert az fejlődik, amibe fektetünk, ha az a gyerek csak a netes személyiségét fejleszti, s az élő kommunikációját nem, akkor ez lehet az eredmény” – magyarázza a szakember.

Hozzáteszi: minél korábban találkozik a gyerek a tabletek, mobilok nyújtotta online világgal, annál inkább függeni fog tőle. „Kutatások bizonyították már, hogy kétéves kor előtt nem szabadna a gyerek tablet, mobiltelefon és képernyő elé kerüljön. A mai világban megoldani ezt szinte lehetetlen, kényelmes letenni a gyereket a készülék elé, mert akkor egy darabig nincs baj vele” – fogalmaz a pszichológus, aki szerint az a baj, hogy a mai gyerekeknek pont az az offline valósága hiányzik, amelyben megtanulhatnák, hogy milyen gyerekeknek lenni, beszélgetni, játszani, megtanulni kapcsolatokat kialakítani, a világot lassan megismerni. Ez az 1980 után született Y-generáció mai harmincasaira még igaz, nem internetes világba születtek, de abba nőttek bele, közben pedig megtanulták kezelni a valóságos kapcsolatokat is. A 2005 után született alfa-generáció viszont már tényleg ki-be jár az online és az offline világ között, és sokszor nem is tud különbséget tenni a kettő között. Míg a szülői generációk csak használják a közösségi médiát, ők ebben a világban élnek.

Az iskolapszichológus szerint sem a probléma, sem a megoldás nem a szünetekben rejtőzik, inkább otthon. Hiába korlátozza a szülő a gyerek telefonhasználatát, ha ő maga is állandóan a sajátját bámulja. Akkor a gyerek teljes joggal kérdőjelezi meg a szabályokat. „A legjobb az lenne, ha otthon figyelnének a szülők arra, hogy a gyerek minél több időt töltsön egyéb tevékenységekkel, beszélgessenek vele, játsszanak, kiránduljanak, olvassanak neki, vagy olvasson mindenki együtt” – fogalmazza meg a szakember.

FOTÓ: PIXABAY

Sokszor nehezen tesznek különbséget az offline és online valóság között

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Romania

© PressReader. All rights reserved.