Zrínyi nem a diákság világa

Az irodalom megkedveléséhez elengedhetetlen, hogy a gyermek otthon olvasni lássa a szülőt

Vásárhelyi Hírlap - - KITEKINTŐ - KÁDÁR HANGA

Gyerekként még a legnagyobb könyvmolyok kezébe is került olyan kötet a kötelező olvasmányokból, amelyért inkább vállalta az elégtelent, minthogy délutánokon át szenvedjen az olvasásával. A mai fiatalok még nehezebben vesznek kézbe ilyen könyveket. Tévhit, hogy az ifjúság nem olvas, csak épp nem a kötelezőt.

„Akötelező olvasmányokat már mi sem igazán kedveltük, ráadásul az egészséges kamasz dolga az ellenkezés, a magyartanáré pedig a kötelező olvasmányok elolvastatása, rosszabb esetben a tananyag leadása. Így már rögtön a ring két ellenkező sarkából indulnak a felek” – véli Czilli Aranka, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum oktatója (portrénkon). A magyartanárnő tapasztalata szerint a fiatalok igenis olvasnak. Még azok is, akikről nem feltételeznénk, csak ők ritkán dicsekednek ezzel, mert egyrészt a fiatal generációk számára nem „menő” manapság olvasni, másrészt nem azt böngészik, amit a tanár elvár tőlük.

Facebook-profilt Zrínyi hőseinek!

„Tapasztalataim szerint a tanulók leginkább kortárs műveket olvasnak, a skála pedig széles, mindenki az ízlése és érdeklődési köre alapján szemezget. A legfontosabb kritérium, hogy érdekes, izgalmas legyen, de a diák és nem a tanár szemszögéből nézve. A szerző humorérzéke már csak hab a tortán” – magyarázza az oktató. Sokan bitagyú gyerekekként emlegetik az iskoláskorúakat, mert a technika világába beleszületett, abban felnövekvő generációt már csak a gyorsan váltakozó információ köti le. A tanárnő szerint a legjobb megoldás az lenne, ha a digitális világot is bevonnák az oktatásba. Bevallása szerint minden év- ben tanul valami újat számítógép- és internethasználat terén a diákoktól. Ha pedig ehhez hozzákapcsolják a tanár szakmai tudását, egymástól tanulva, szórakozva veszik át az anyagot.

Czilli Aranka szerint internetre szabott feladatokkal számos klasszikus irodalmi művet könnyebb közelebb hozni a diákokhoz. De a tanárnő is elismeri: bizony van olyan olvasmány, amit már ideje lenne kihagyni a tananyagból. A székelyföldi magyartanárnő szerint nem gond, ha egy fiatal iskolás tudományos-fantasztikus vagy fantasy-köteteket olvas. Az irodalomtanításhoz ugyanis elengedhetetlen, hogy a diák mindenekelőtt megszeresse az olvasást. Az oktató elmondása szerint még soha nem találkozott olyan diákkal, aki A kőszívű ember fiainak lapozgatása közben kapott volna rá a könyvbújásra, a Harry Potter-köteteket vagy a Szent Johanna gimi történeteit viszont különös olvasási étvággyal falják.

„Semmiképp nem arról beszélünk, hogy a gyerek nem szeret olvasni. Ha hagyjuk, hogy a diák azt olvassa, amit szeret, és elismerjük, megdicsérjük ezért, marad esélyünk arra, hogy megszereti az irodalomolvasást, és szívesebben veszi kézbe azt is, amit a rendszer kedvéért kell elolvasni. Így a kötelező már kevésbé lesz mumus számára” – mondta el a tanárnő, aki szerint mindenképpen játékosan, empátiával és a diákok iránti alapvető megértéssel felvértezve lehet csak megkedveltetni a klasszikus magyar irodalmat a tinédzserekkel. Hangsúlyozta, egy tanár nem tehet úgy, mintha Zrínyi eposza vagy a Fanni hagyományai maga lenne a kellemes időtöltés. A gyereknek éreznie kell, hogy amennyiben nem köti le az adott mű, az nem az ő gyengesége. El kell fogadnunk, hogy a barokk korszak óta nagyot fordult a világ, az általános értékrendszer, így természetes, hogy egyetlen kamasz fiú sem fog meghatódni Fanni örökös fájdalmaitól, ahogy egyetlen kamaszlány sem esik hasra Radivoj és Juranics hőstettétől.

Az oktató hozzáfűzte: ha tanárként arra kéri tanulóit, hogy a Facebookon keltsék életre a szereplőket, hozzanak létre számukra olyan profilt, mintha valóban létező személyiségek lennének, és tegyék őket aktívvá egy héten át, az rögtön felcsigázza a fantáziájukat.

A szülő mutasson példát!

A kovásznai líceum irodalomtanára határozottan úgy véli, itt lenne az ideje annak, hogy újra átgondolják, frissítsék a kötelező olvasmányok listáját. Például az általános iskolában a János vi- tézt, de még a Toldit is szívesen olvassák, a hetedik osztályos kamasz lelkének kifejezetten jót tesz A kis herceg, de aztán nyolcadik osztály végén jön A kőszívű ember fiai, mint az első emészthetetlen falat, amely után rögtön lankad az érdeklődésük a kötelező olvasmányok iránt. Jókai klasszikusa nem a 21. századi fiatalok világa, nem tudnak azonosulni vele, nem nyújt maradandó, személyes élményt nekik. Legfeljebb a szerelmi szálak tartják fenn a tinédzserek érdeklődését. A líceumban is egymást követik a nehéz falatok, a tanárnő tapasztalatai alapján a lányok Zrínyi eposzától, a fiúk Fanni hagyományaitól szoktak sokat szenvedni.

„Érdekes módon, ahogy eljutunk a klasszikus modernséghez, már egyre többen kezdik felkapni a fejüket, hogy ez érdekes, izgalmas, jó volt. A 11–12. osztályos anyag az, ami nagy eséllyel nyújt nekik esztétikai élményt, örömet. A diákok nagy százaléka ugyanis szívesen olvassa Mikszáth, Kosztolányi, Móricz regényeit, Ady, József Attila és Radnóti lírája pedig általában otthonra talál a lelkükben. A 12. osztály végére vagy értő irodalomkedvelőt nevelünk, vagy teljesen elriasztjuk őket az irodalomfogyasztástól. De rugalmassággal, empátiával és sok türelemmel felvértezve rossz munkát nem végezhet az irodalomtanár” – véli Czilli Aranka.

A tanárnő szerint a szülőnek otthon példát kell mutatnia: mivel a gyerek mindig a felnőtt mintát követi, abban a családban, ahol a szülő néha bekuckózza magát egy könyvvel valamelyik sarokba tévézés helyett, ott nagyobb valószínűséggel fog rászokni a kisebb családtag is az irodalomolva- sásra, mint ott, ahol az egyetlen olvasnivaló a házban a postaládából kéthetente előkerülő áruházi ajánlatlajstrom.

A könyvekben is az akciót keresik

Kende B. Hanna erdélyi származású, jelenleg Franciaországban élő gyermekpszichológus egyik közkedvelt művében – a Harry Potter titka – a gyermek csodavilága című könyvében – kifejti: a fantáziaregények egyik erős, közös jellemvonása az, hogy nem egy adott olvasóréteghez szólnak, hanem gyerekeket, serdülőket, felnőtteket, öregeket egyaránt megszólítanak. Több gyermek szerint a Harry Potter és a Gyűrűk Ura olyan zárt világ, amelybe könynyen beleélheti magát. A pszichológus számos olyan felnőttel találkozott, aki messziről elutasítja ezeket az ábrándvilágokat. Igaz, többségük esetében gyerekkorban mese helyett többnyire felnőttes, valós történeteket meséltek a szülők, a klasszikus magyar irodalom tehát csak akkor nyújthat élvezetet, ha megfelelően felnőtt hozzá az olvasója.

A szakértő szerint a gyermekek egészséges szellemi neveltetéséhez szükség van mesei világra, amelyet a népmesék mellett akár a fantasy is nyújthat, ezt pedig majd a későbbiekben ki lehet egészíteni reális, klasszikus irodalommal.

Benoit Virole francia pszichológus szerint nem véletlen, hogy a vontatottabb szépirodalmat nehezebben olvassák a jelenkor ifjai, hiszen a fiatalok olvasási készsége lecsökkent, ráadásul szokásaiban is változott a tévénézés, valamint a számítógép és az internet hatására. A fiatal nemzedékek egy-egy olvasmányban ugyanazokat a jellemzőket, képi, formai világot, változékony jeleneteket, szimbolikus karaktereket keresik, mint a videójátékokban, rajzfilmekben. A populáris irodalom művei jóformán akciókönyveknek tűnnek a klasszikus szépirodalmi alkotásokhoz képest. Az előbbiek gyors dinamikája könnyebben leköti a fiatalokat, éppen úgy, ahogy a múlt század fiataljait Gulliver és Robinson kalandjai. Boldizsár Ildikó magyar meseterapeuta szerint a sikeres kortárs gyermek- és ifjúsági irodalom szerzői figyelembe veszik, hogy modern gyerekek teljesen másként viszonyulnak a valósághoz, mint elődeik: a maiaknak minden lassúnak tűnik, ami nem változik nagyjából hat másodpercenként, a rajzfilmekben ugyanis ennyi idő telik el két akció között.

A könyvvásárokon elsősorban a mese, a fikció fogy

Az olvasást hanyagoló fiatalok sztereotípiája évről-évre megdől az Erdély-szerte megrendezett könyvvásárokon. A tavalyi, 7. Ünnepi Kolozsvári Könyvhéten például kiderült, a Cerkabella Kiadó sátrát rendszerint futólépésben rohamozzák meg a meséskönyvekre éhező olvasók. Egymásnak ajánlgatnak, és sokan felnőtt segítsége nélkül választják ki legújabb olvasmányaikat, leggyakrabban az illusztrált kiadásokat. Ezzel szemben a magyarországi vásárokon leginkább szülők vesznek gyermek- és ifjúsági irodalmi alkotásokat a legkisebbeknek. A vásáron egy-két kényesebb műfajt kínáló kivételével a könyvesboltokat/ kiadókat képviselők magabiztosan tagadták, hogy a fiatalság nem olvas, igaz nagy részük nem szépirodalmi alkotást csúsztatott a hátizsákjába. 2017 erdélyi magyar bestsellere az Exit Kiadó gondozásában megjelent, az akkor még tizenöt éves Lupescu Kata által írt A kalózlány: a végső kezdet című fantasy-kalandregény volt, amely azóta több utánnyomást is megért, és hamarosan érkezik a folytatás. Úgy tűnik tehát, a szülőknek meg kell békélniük azzal, hogy a mai fiatalok számára Vernét a 21. századi fantasy- és science-fiction irodalom jelenti, amely türelmes és a világhálót bevonó szülői, tanári biztatással a klasszikus irodalomhoz vezető út is lehet.

Ha hagyjuk, hogy a diák azt olvassa, amit szeret, és elismerjük, megdicsérjük ezért, marad esélyünk arra, hogy megszereti az irodalomolvasást, és szívesebben veszi kézbe a kötelezőt is.

FORRÁS: PIXABAY.COM

Sok gyerek felnőtt segítsége nélkül választja ki olvasmányait, többnyire illusztrált kiadásokat

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Romania

© PressReader. All rights reserved.