Házasság Isten ajándéka

Szülés a közös életre – ma jegyeskurzus indul Marosvásárhelyen

Vásárhelyi Hírlap - - IKUS -

bb jegyesoktatás indul Marosvásárhelyen, egyházi és szakmai segítséget kíván nyújtaaloknak, akik házasságra készülnek, de leg a párkapcsolat elmélyítésére is. A katolia portálnak a jegyeskurzus egyik kezdemé, Szénégető István plébános, a Gyulafehérmai Katolikus Érsekség Családpasztorációs ntjának vezetője nyilatkozott a házaspárokzett szolgálata tapasztalatairól.

r jön el az idő, amiehet mondani, hogy egy párkapcsolat a gra? nak találom, hogy minmérlegelje: megérett-e ő, készen állnak-e arra, eházasodjanak. A keértékrend szerint akuk egy férfiról és nőről, rett a házasságra, amiketten megbizonyosodhogy Isten egymásnak ket és meghívta ezáltal lapítás hivatására, vaférj-feleség, édesanyaegyenek. Ez azt jelenti: zek a házasságra, ha ztalják, hogy egymást zítik, ismerik és vállalegymás erős és gyenge rényeit és gyengeségeit, aikat kezelni tudják, vik és életfelfogásuk döntő megegyező. ez a felismerés és tanem születik meg egyik ásikra. De mint mindenl, a párkapcsolatnak is on kell átmennie, és fejamíg ki nem teljesedik. s, párkapcsolat célja az, ssággá érlelődjön. Hogy t meg egy párkapcsolat gra, azt elsősorban makell végigbeszélje, mérba néha az, amikor a en szülők, nagyszülők tok nyomást gyakoroletik ezt a döntést vagy gtiltják azt. Nem heket mondani: „Ha elvea lányt, szégyent hozol a” Vagy: „Remélem jö- vő nyáron összeházasodtok végre. Meddig várjunk még?” A szülő azzal tehet legtöbbet házasuló gyermeke számára, ha imádkozik érette és annak jövendőbelijéért. Igaz, néha jól jön egy bátorítás, egy jól feltett kérdés, egy kis önbizalompótlás, csendes estéken folytatott baráti beszélgetés házasságról, családról. De a döntés felelőssége azé kell maradjon, aki párt választott és életre szólóan akarja magát elkötelezni.

Sokan bőrükön tapasztalják, milyen tragikus lehet egy olyan házasságnak a sorsa, mely nem volt eléggé bölcsen átgondolva, átimádkozva és elhamarkodottan, nem megalapozottan, valaminek a sürgetésére lépték át a házasság küszöbét. De ugyanígy hiba az is, ha nem mernek dönteni, hosszú évek telnek el annak bizonytalanságában, hogy vajon fog-e működni a házasságuk… De az is gyakori, hogy bizonyos pároknak nincs kellő bátorságuk az elköteleződésre, és házasságkötés nélkül egyszerűen összeköltöznek.

– A próbaházasságra gondolsz?

– Igen, így is nevezik. De az Egyház azt vallja, hogy a próbaházasság nem megoldás, a pusztán polgári esküvőt követő (vagy néhol immár annak nélkülözésével is elkezdett) összeköltözés és együttélés nem Isten akarata. A gyakorlat is sok esetben ezt igazolja. Az elköteleződés nélküli intimitásnak sokszor fájdalmasak a következményei. Az igazi szeretetet nem lehet a kipróbálás jegyé- ben élni. Az együtt járás, udvarlás, a leánykérést követő időszak, az eljegyzés csak határozott lépések a szentségi házasság felé, de még nem házasság. A házasság Isten ajándéka, és akkor születik meg, úgy jön létre, hogy ünnepélyes keretek között egy templomban, az Isten jelenlétében, szüleink és barátaink színe előtt kijelentjük: úgy akarjuk szeretni ezen túl egymást, ahogy Krisztus szeretett minket. Hogy készek vagyunk életünket adni egymásért (Jn 15, 13). Vagyis jó és balsorsban, egészségben-betegségben, holtomiglan-holtodiglan, örökre és viszszavonhatatlanul.

A családpasztoráció fontos területe éppen ez, amikor a jegyesoktatáson, jegyes kurzusokon arról beszélgetünk párokkal, hogy mit is jelent a templomi esküvő. Hisz egyértelmű, hogy életünknek egyik legnagyobb esélye és legszebb élménye az oltár előtt megkötött házasság… az ott kimondott szavak. Hinnünk kell, hogy Isten ott vár ránk, megáldja életünket, Ő köt össze minket, és azt is, hogy Ő velünk jön az élet útjain, elkísér, erőt ad, támaszt nyújt. Lényegében az Ő szeretete és jelenléte az egyetlen garancia minden sikeres, boldog és gyümölcsöző házasságnak.

Érdekes dolgot olvastam. Egy keresztény szociológus írja, hogy az a társadalom lesz életerős és jövőképes, melyben hogyha megkérdezünk egy fiatalembert, mi az élete célja, mit szeretne megvalósítani, nemcsak a tanulást, házat, autót és karriert sorolja fel, hanem ezt válaszolja: arra készülök, hogy megházasodjak és harmincéves koromig legalább három gyermekem legyen!

– Véleményed szerint mikre kell figyeljenek a párok, ha már úgy érzik, megérett a kapcsolatuk arra, hogy életre szóló döntést hozzanak?

– Jegyeskurzusainkon mindig meg szoktam kérdezni, hogyan élték át a kéz megkérését vagy a leány kérés szertartását. Néha elszomorodom, mert azt hallom, nem is volt ilyen. Pedig fontos lépés a kéz megkérése, az a pillanat és az a hangulat, amit akkor átél- nek. Fontosak, mert az ilyen kis hétköznapi, mégis életre szólóan nyomot hagyó rítusok tagolják életciklusainkat és jelzik, tudatosítják bennünk az élet fejlődését. A kéz megkérése, a lány kikérése vagy az eljegyzésünk után már elmondhatjuk, lezártunk egy időszakot (vége a tinédzser lazázásnak) és beléptünk egy új szakaszába szerelmünknek, melynek bizonyosan magasabb rendű lesz a hozadéka.

A jegyeskuruzusokon lelkész, orvos, pszichológus szakemberek és keresztény házaspárok a meghívottak. Az együttlétek formája interaktív, nemcsak előadások meghallgatásából áll, hanem beszélgetésekből, csoportmunkából. A kurzus házigazdái: Sófalvi Szabolcs és Adél, valamint Csiby-Kilyén Zoltán és Csilla. Érdeklődni lehet Szénégető István plébánosnál az alábbi elérhetőségeken: szenegetoi@gmail.com, 0743138 784 vagy a Sófalvi házaspárnál: adelasofalvi@ yahoo.com, 0744-799 055. A következő kurzus 2018. október 2-án kezdődik. Arra is lehet jelentkezni.

Az egyház nem ért egyet a házasság nélküli összeköltözéssel

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Romania

© PressReader. All rights reserved.