Egy ragyogó spanyol eredm ény
Alanyunk egy Seat Ateca 1.4 TSI , amit Style csomaggal kaptunk a hónunk alá és a koronavírus miatt végül kicsit „túltoltuk” az előzetesen tervezett 100 ezres határon
Ezt az autót is eredendően 100 000 kilométeres használatra kértük, kaptuk meg. Aztán a végső szétszerelés előtt jött a Seat ötlete, hogy ha már az előzetes információk szerint példás osztályzatot kap a büszkeségük, akkor azért vigyük már vissza a barcelonai gyárba (Martorell), szívesen szétszerelik nekünk. No, ez a kör a koronavírus és a pandémia okozta határlezárások miatt finoman szólva sem jött össze zökkenőmentesen.
Végül csak később, némi extra kilométerrel túlteljesítve a tervezett futást, lábon vittük vissza Hamburgból Barcelonába az Atecát. A 2000 kilométeres kiruccanás pontosan olyan hibamentesen zajlott, mint az előtte együtt eltöltött 2 éves időszak.
Az Ateca legnagyobb erénye, hogy szinte mindenre jó, ha kell elvisz az üzleti tárgyalásra, pofás darab, nem kell szégyenkezni vele. Beférnek a gyerekek és a hétvégi kirándulás holmija is, tetemes hasmagassága révén a horgászhelyhez vezető úton sem verjük oda az alját, igazi aduász fazon. Ez a hajtáslánca pedig tökéletesen pas�szol az igényekhez, kényelmes, csendes, éppen elég erős és a fogyasztása sem szökik az egekbe. Az 1,4-es DSG-S TSI átlagfogyasztása legtöbbször 7-essel kezdődött, korrekt érték az.
Érdemi hibák menet közben nem fordultak elő, a tervezett karbantartásokon kívül extra szervizlátogatásban nem volt részünk. A szétszereléskor persze akadt egy- két kisebb észrevétel, amit a DEKRA szakembere javításra, módosításra szoruló részletként írt fel. Ekkor vettük csak észre, hogy a tanksapka fedele például nem illeszkedik tökéletesen a karosszéria síkjába. Az első kerékjárati ívburkolatok mögött nagyobb mennyiségű összegyűlt levelet, földet találtunk – ez sajnos régóta ismert Vw-konszernes „betegség”, sajnos idővel ezért rohad el minden márkájuk küszöbvége, doblemeze… Az utasoldali ülés deréktámasz állító kis karja a kezünkben
maradt, a homlokfal környékén pedig enyhe hűtőfolyadék szivárgás nyomait fedeztük fel. felületi korróziót találtunk a hátsó futóművön és a lökhárító tartókonzolján.
a szétszereléshez kaptunk hét seat szerelőt, akik marcus constantin dekra mérnök irányítása alatt dolgoztak. a megszokottnál több szem kereste a hibákat, fotósorozattal dokumentálta a részleteket, de egyéb hanyagságot, problémát egyszerűen nem találtunk. a szelepeknél lévő enyhe koromlerakódás ilyen futásteljesítménynél szokásos jelenség, nem hiba, apróság. a deréktámasz karját egyszerűen vissza tudtuk nyomni a helyére, az nem letört, hanem csak kiugrott onnan. motor, váltómű, futómű, minden stimmel. az ateca végül a közel 300 tartós tesztünk közül a harmadik (!), igen előkelő helyen végzett, egy audi a4 avant 2.0 tfsi ultra mögött, a toyota prius előtt és holtversenyben a konszerntestvér vw tiguannal. úgy gondoljuk, hogy azon ügyfelek, akik erre a seatra tették le a voksukat, no, ők mind jó üzletet csináltak, mert egy
nemcsak kellemesen tágas, jó ár-érték arányú autót vettek, hanem egy adagot is a mai autós megbízhatóságból. apropó, és még vezetni sem rossz a sportos beállítottságú atecát, szóval a képlet közel hibátlan.
a típus biztonsága is példaértékű, az atecát még 2016-ban vizsgálta az euroncap és a maximális, 5 csillagos minősítést érdemelte ki a seat. felnőtt utasvédelme 93%-os, a gyermekeké 84%-os, míg a gyalogosgázolási teszten 71%-ot, az asszisztens rendszereire pedig 60%-ot kapott. frontális ütközésnél a jótól eltérő eredményt egyedül a vezető mellkasán (enyhe) mértek, míg az oldalsó töréspróbán az autóval történő baleset szimuláció során a fejen, az oszlopteszten pedig a fejen és a mellkason rögzítettek enyhe erőhatást. megbízható, biztonságos. mk-mj