A tágAs

„Lényegében egy lakhatatlan épületet vásároltunk, így a teljes ház felújítása és a további épületrészek kialakítása két évig tartott. Ebben nagy segítségünkre volt építész tervezőnk, Haász Lőrinc és a kivitelező csapat, sőt számos helyi mesterember is” – mesél az utóbbi évek hétköznapjairól a háziasszony, aki nemcsak az építkezés idejére mondta fel fővárosi életét, de idővel végleg helyi lakos lett. Bár a párjával rengeteget dolgoztak a házrészek felújítása idején, sőt a kert végleges kialakítása és gondozása is folyamatos munkával látja el őket, mégis jóval minőségibb életre leltek itt – a kolostorrom és levendulamezők szomszédságában –, mint a zajos fővárosban. Ugyan még időnként előfordulnak a budapesti lakásukban is, de a házigazda elmondása szerint már csak itt tudja tökéletesen kipihenni sok utazással járó munkáját. Így nem ritka, hogy a gyakran üzleti kapcsolatból származó szállóvendégeik nem az öltönyös tárgyalópartnerrel, hanem a kertben négykézláb gazoló tulajdonossal találkoznak. A tulajdonos szerint a felújítás szinte csakis jó élményeket tartogatott számukra. „Az új tetőszerkezet és a manzárd kialakítása miatt alaposan vissza kellett bontani a régi kőházat, azonban igyekeztünk megőrizni a stiláris elemeket a szép boltívek és ajtónyílások formáival. Az összes kicserélt nyílászáró is az eredetire hasonlít, csak a színeken változtattunk az egységes arculat végett” – idézi fel a házigazda az átalakítás folyamatát.

A házba korábban még a víz sem volt bevezetve, így mindenképp szükség volt a teljes körű korszerűsítésre, a gépészetielektromos hálózat és a fűtési rendszer kiépítésére. A vidékinosztalgikus hangulatot és színvilágot maga az épületrész, vagyis a régi, eredeti ház inspirálta,

saroktelek – melyet gondosan renovált ódon terméskő fal vesz körül – a falu régi templomkertjével határos. Gondozását a házigazda végzi, akinek igazi felüdülést jelentenek a kertben töltött napok.

szerették volna ezt az örökséget a klasszikus vidéki stílussal kiemelni. A visszafogott pasztellárnyalatok kissé franciás hangulatot kölcsönöznek az enteriőrnek, amit a tulajdonosok méltónak gondoltak az 1888-ban kőből épült iskolaépülethez.

Ezt a tudatos értékmentést az ide betérők is azonnal észreveszik és sűrű visszatérésük jelzi, hogy kellőképp értékelik is.