Ezért imádok maszkot hordani

A minap a hentes azt kérdezte tőlem: „Szia, velőscsontot nem viszel a lábszár mellé?” Na, ekkor gondoltam először arra, hogy ezt a maszkot le nem veszem többé. Mert a maszkhordás ugyan kétségkívül kellemetlen, de amióta eltakarja az arcom, tegeznek a boltban, utánam forognak az utcán, és megbámulnak, mint tíz évvel ezelőtt. Bevallom, ez baromi jólesik a hiúságomnak. Mert hiába imádja a kislányom az orromtól a szájamig futó mély, úgynevezett nazolabiális ráncot, én nem vagyok vele jó barátságban, és szívesen eltüntetném mondjuk egy ráncfelvarró műtéttel – persze ha lenne rá pénzem. De így a maszk megoldja ezt a problémát: csak felveszem, és máris tíz évvel fiatalabbnak látszom. A maszk előnye még, hogy nem gond, ha ásításkor véletlenül nem takarom el a szám, és a csípős, hideg szél sem fogja kicsípni az arcom télen. Esküszöm, ha egyszer végre levehetjük majd, hiányozni fog. Amíg viszont hordani kell, számomra is furcsa élvezettel válogatok a maszkok között a boltban, hogy megtaláljam a hozzám leginkább passzoló darabot.