A férjem semmibe vesz engem,

Több mint 7 évig jól éltünk a férjemmel, minden szép és jó volt, szerettük egymást, szép lakásunk volt, kényelmes körülmények között éltünk.

Egyszer aztán a férjem elkezdte azt hajtogatni, hogy ő többet keres, mint én. Folyamatosan azt mondta, hogy ő tart el engem. Kevesebbet keresek, mint ő, de dolgozom. Mikor otthon vagyok, főzök, mosok, takarítok. Otthon ő szinte semmit sem csinál, nem értékeli a munkám. Sokszor hallottam tőle, hogy ő tart el.

Éljünk külön!

Belefáradtam, nagyon ideges lettem és úgy döntöttem, kipróbáljuk, milyen, ha mindenki saját magát látja el. Éljünk külön szobában, mindenki rakjon rendet maga után, főzzön, mosson magára. Egy lakásban fogunk élni, de mindent külön végzünk.

Amikor elmondtam a férjemnek mindezt, nem igazán hitt nekem, aztán a végén beleegyezett, hiszen nem is volt más választása.

Már 15 napja élünk így, elismerem, hogy hosszú idő óta most végre sikerült kipihennem magam. Már nem főzök mindennap, nem megyek felpakolva haza, nem vasalok ingeket és nem mosok folyton, csak néha magamra. Sikerült beiratkoznom kézilabdára, ami régi álmom volt.

Elmentem fodrászhoz, befestettem a hajam, rendbe tetettem magam és még maradt is pénzem néhány dologra.

Nem lehet közös jövőnk?

Ami pedig a férjemet illeti, az elején semmit sem csinált, aztán minden olyan dolgot megtanult, amire szüksége volt. Ma már rendet rak a szobájában, elkészíti az ételét, kivasalja az ingeit. Főzni nem sokat főz, általában tojást eszik és olyan ételeket, amelyek gyorsan elkészíthetők.

Látom és megértem, hogy nem igazán boldogul nélkülem, de nem adom fel, addig fogom csinálni, amíg nem kér bocsánatot tőlem.