Vasvári Vivi három napig nem fürdött
Bizonyítani akart magának és azoknak, akik nyafka Barbie-nak tartják. Sikerült. Nomád körülmények között lett a TV2 kalandrealityjének legjobb női versenyzője.
Luxusfeleségként ismerte meg az ország, de kiderült, hogy a puritán körülményeket is nagyon jól bírja. A Farm VIP-ben egyetlen nő sem tudta legyőzni Vasvári Vivit, aki szereti ugyan a vidéki életet, de gyermekei miatt egyelőre ragaszkodik a városhoz.
A gyerekek az elsők
– Később Pest mellett egy szép kis birtokon el tudnám képzelni az életem, de most 30 évesen nem mondanám, hogy költözzünk. A kislányom jövőre kezdi az iskolát, az a legfontosabb, hogy jó oktatásban részesüljön. Az sem utolsó szempont, hogy ne kelljen túl korán kelni. Most ők az elsők – mondja Vivi, akit mélyen megérintett, amikor a játék elején Szögeczki Ági hazament a kisfia miatt. – Ágicának csak az anyukája segített, és a kisfia kezdte az iskolát is, neki nehéz volt – magyarázza Vivi. – Hál’ isten az én gyerekeim jó helyen voltak, a saját lakásunkban, az anyukámmal. Ebben a házban él a testvérem is a gyermekével, akivel egy óvodába járnak. Az apukáikkal is sok időt töltöttek. Nekik elrepült ez a néhány hét, mintha csak nyaraltak volna. De amikor Ágica elment, egy pillanatig úgy éreztem, szívem szerint én is otthon lennék.
Ez bántja legjobban
Vivi maradt, mert célja volt a műsorral. – Meg akartam mutatni, hogy milyen vagyok. Hogy ne a külsőm alapján ítéljenek meg. Ez nem a gazdagságról, a bulikról, a balhékról szólt, abból nem derül ki, milyen vagy. Itt versenyezni kellett nehezített körülmények között. Azt szerettem volna, hogy ne csak egy cicababát lássanak bennem, mert nem az vagyok – magyarázza Vivi. – Bántja az igazságérzetem, amikor elhordanak mindennek. Nem érdekel, mit gondolnak, de lássák, hogy dolgos vagyok, odateszem magam, nem várom, hogy az ölembe hulljon a siker. Dolgozom, mert vannak gyerekeim, el kell tartanom őket és magam.
Nehéz volt, de kibírta
A nomád körülmények láthatóan nem viselték meg különösebben Vivit, a fizikai terhelést is jól bírta. – Mentálisan volt nehéz, a családom hiányzott, nem tudtunk róluk. Nem a pottyantós vécé viselt meg, vagy hogy áram, meleg víz és fürdőszoba hiányában nem tudtunk rendesen tisztálkodni. Volt, hogy három napig nem fürödtem, mert nem volt rá lehetőség. Négy napig ugyanazt a ruhát hordtam, mert a meleg cuccaim elfogytak, nem tudtunk mosni. Voltak éjszakák, amikor pokolian fáztam, de kibírtam – meséli Vivi, akivel mindent feledtetett az a pillanat, amikor újra magához ölelhette gyermekeit. – Örültek, óriási őrjöngés volt. A kislányom sírva is fakadt. Anyukám mesélte, hogy végig azt mondogatta, nem baj, ha később jövök, csak megnyerjem.