Ilyen koronavírusosan otthon feküdni Nehéz volt talpon maradni

Szerkesztőségünk néhány tagja a szigorú óvintézkedések ellenére is elkapta a koronavírus-fertőzést. Elmesélik, hogyan élték meg a karantént, mi volt a legrosszabb.

Bár szerkesztőségünk tagjainak túlnyomó többsége március óta otthonról dolgozik, hogy csökkentsük a koronavírus-fertőzés esélyét, pár kolléga így is megbetegedett. Szerencsére mindenki könnyen megúszta, otthoni karanténnal.

Mintha cementport lélegeznék be

Telitalálat – mondta Zita, a szkafanderes a festői váci Duna-parton a szűrőbusz mellett, amikor a kezembe nyomta a négy TAJ-kártyát. – Mind a négyen pozitívak.

Ezzel teljessé vált családunk koronavírus-fertőzöttsége. Kisebbik lányunk öt nappal korábban, november elején kezdte napokig tartó fejfájással, ami amellett, hogy erős volt, furcsa is, érezte, hogy ez valahogy más. Aztán jöttünk mi, többiek is, mind a négyen, egymás után vesztettük el a szaglásunkat és ízlelésünket. Nekem speciel olyan érzés volt, mintha cementport lélegeznék be, ami elnyom odabenn minden szagot és ízt. Lázas egy éjszakát voltam, 38,6, viszont úgy rázott a hideg és úgy vacogott a fogam, hogy nem lepődtem volna meg, ha az alsó szomszéd felkopog a seprűnyéllel, hogy elég legyen már. Reggelre meg mintha elfújták volna. Maradt az iszonyat émelygés és levertség plusz persze a nulla szag-íz páros. Rászoktam a Negro cukorra, az ízét nem éreztem ugyan, de valahogy jólesett a tudat, hogy elvileg jó íz van a számban. Soha életemben nem ettem poharas bolti vaníliapudingot sem, most napi két pohárral, úgy kívántam. Kezelésnek C-, D-vitamin,

ahogy az orvos mondta, fejfájásra csillapító, gyümölcsök, teák, víz, ami belénk fért. Lassan, napról napra enyhültek a tüneteink, az émelygés nálam például egyik napról a másikra megszűnt, hogy aztán két nap után visszanézzen, megvagyok-e még. Maradt is vagy két napig, hogy aztán átadja a stafétabotot az ismerős fejfájásnak.

Bevásárlás? Ilyenkor a nagyobb láncok egyhetes vállalási határideje nem annyira oké, úgyhogy mint a filmek végén, én itt mondok köszönetet fiam barátjának, Daninak, aki kétszer három zsák kaját hozott fel a félemeletig, hála neki, és a világ legkedvesebb Éva nénijének, aki minden másnap telefonon ébresztett, Péterkém, kell-e valami, gyógyszer, tej, tojás, bármi, itt vagyok a boltban. Nélkülük még rosszabb lett volna ez a bő két hét, pedig így sem volt piskóta.

Úgy éltem meg, mint egy influenzát

Az első nap reggel annyit éreztem, hogy nem vagyok jól, kellemetlen közérzetre ébredtem. Gondoltam, biztos csak a kialvatlanságtól vagy az alapbetegségeim (a magas vérnyomás, az asztma és szénanátha) jelentkeztek erősebb tünetekkel. Pár óta elteltével már rázott a hideg, hőemelkedésem lett és a fulladás is sűrűsödött, nem éreztem szagokat. Ekkor felhívtam a háziorvosomat, aki az egyéb betegségeim miatt koronavírustesztet rendelt el. Végül a második tesztem pozitív lett.

Napokig változatlanok maradtak a tüneteim: rossz közérzet, alacsony láz napközben, de olyannak éltem meg az egészet, mint egy influenzát. Estére emelkedett a lázam, levertnek éreztem magam. A negyedik

napon kipihenten ébredtem végre. Továbbra is gyengének éreztem magam, de ekkor már inkább száraz köhögéssel, időnként nehezebb levegővétellel küzdöttem. Este egyik pillanatról a másikra 39 fok fölé emelkedett a lázam, itt jött el a legrosszabb pontja a betegségnek. Aztán másnap hihetetlen, de tényleg semmit sem éreztem reggel. A lázam teljesen lement, és levertséget sem éreztem. Az ötödik napon a ritka köhögésen kívül, amit az asztmám miatt megszoktam, szinte a réginek éreztem magam.

Hozzánk az iskolából jött a vírus. Amikor a 10 éves fiam osztályát hétfőn délben hazaküldték, már sejthető volt, hogy baj lesz, a legjobb barátjának lett pozitív a tesztje. Estére már lázas volt, és mivel én lettem a „kapcsolattartó” a szobája és a család többi része között, már csak várnom kellett a tüneteket. Jöttek. Először csak gyenge voltam, émelyegtem, majd megérkezett a két napon át tartó csillapíthatatlan fejfájás, végül a lábujjaimtól a nyakamig elkezdett sajogni a testem. Már azt hittem, láz nélkül megúszom, de újabb egy nap elteltével felszökött, és két napon át 38 és 39 fok között ingadozott. Addigra már volt két pozitív teszteredményünk a közeli mobil tesztelőállomásnak hála. Aztán lett még egy, mivel óvintézkedés ide vagy oda, a feleségem is belázasodott. Nála csak egy napig tartott a lázas állapot, és a tünetek is enyhébbek voltak. Szükség is volt az erejére, mert a két kislányom is belázasodott (a gyerekeknél másfél nap volt az egész), és én sem voltam képes sokáig talpon lenni. A karanténunk így egyre hoszszabbodik, de (csodálattal vegyes) ijedtséget már csak az okoz, amikor megjelenik az ajtóban a rendőr, mögötte pedig a géppisztolyos „bácsi”, és kérik az igazolványokat.