Csodás, amit alzheimeres anyjáért tett a fiú Soha nem volt teher
Vitán felül áll, hogy egy anya bármire képes a gyermekéért – de olykor a gyermeki szeretet is van olyan önzetlen, mint az anyai. Erre kitűnő példa az alábbi megható történet.
Sean O’Sallaigh (44) Rómában élt és dolgozott, amikor ír édesanyját, Maryt 77 évesen Alzheimerkórral diagnosztizálták 2013ban. A fiú attól kezdve Dublin és Róma között ingázott, hogy minél gyakrabban lássa anyját, és gondoskodjon róla, amenynyire tud.
Kiruccanásnak indult...
2018-ban a családban felmerült a gondolat, hogy az asszony idősek otthonába kerüljön, ám ezt Sean nem tartotta jó ötletnek – szerinte az nem lett volna az ő függetlenséget kedvelő édesanyjának való. Úgy döntött, inkább elviszi Nepálba a kemény és hosszú ír tél elől. Az utazás meglepő hatással volt édesanyjára: javulni kezdett az állapota. – Azt hittem, az Alzheimer folyamatos hanyatlás. De amikor Nepálba értünk, anya újra járni és beszélni kezdett – emlékszik vissza Sean.
... 18 hónapos út lett
A javulást látva Sean úgy döntött, folytatják az utazást. Nepál után a római lakásába vitte édesanyját, ahol korábban már többször járt. Mary felismerte a várost, a kedvenc éttermeit. A forró római nyár elől aztán Umbria hegyeibe mentek, majd a dél-afrikai Fokvárosba. Ekkor Mary állapota már roszszabbodott, Sean mégis mindent megtett azért, hogy édesanyja jól érezze magát. Végül Mary 83 évesen, Dél-Afrikában hunyt el egy mellkasi fertőzés következtében.
– A végén már apának hívott, és úgy is éreztem magam, mintha én lennék a szülő, ő meg a gyerek. Amikor elment, olyan volt, mintha a kislányomat veszítettem volna el – vallja be Sean. – A saját életemet parkolópályára tettem. Szakítottam a párommal, hogy gondoskodni tudjak róla, hiszen nem tudtam volna mindkettőjüknek megadni a kellő figyelmet, és akkor ő volt a fontosabb. Sokan azt mondták, csak teher lesz, de soha nem volt az. Ez az egész sokat adott nekem. Amikor gyerek voltam, nagyon nehéz időket éltünk meg, és csak azért éltük túl, mert ő csodálatos anya volt. Úgy éreztem, kötelességem visszaadni azt a feltétel nélküli szeretetet, amit tőle kaptunk.