Kondizzunk vagy ne kondizzunk?

Jó ideje vallom, hogy az emberiség második legnagyobb találmánya – a vitathatalan első kerék után – a légkondicionáló. Pótolhatatlan szolgálatot tesz, mert ugye a hideg ellen alapból tudunk védekezni leginkább felöltözéssel, ám a hőség ellen hatásos ellenkező irányú tevékenységben, a vetkezésben van egy határ – ha otthon nem is, irodában, autóban, tömegközlekedve mindenképpen.

Ám ami áldás, az egyúttal átok is. Normális munkahelyen ugye mindenből vita van. Ki mikor és hol, pláne milyen büdöset eszik, melyik ablakot nyitjuk ki, melyiket nem, ki szürcsöli a kávét, ki veszi magáról megfeledkezve, Darth Vadert lealázva a levegőt, ha fejhallgató van a fején, hogy csak a leggyakoribbakat említsem. De a légkondi a legkülönlegesebb: érthetetlen kicsit, hogy miközben a hőséget az irodában kivétel nélkül mindenki utálja, mint napközis a finomfőzeléket, a légkondi ezt az egységet is képes hatásosan megbontani. Amúgy tök jóban lévő kollégák egy emberként izzadnak vérre menő összecsapások és sértődött légkondikikapcsolás után a lassan pizzasütő kemencére hajazó irodában, hogy aztán fél óra pokol után újra a távirányítóért nyúljanak.

Hídváry Péter főszerkesztő-helyettes