A Kék Zónákban élők ismerik a hosszú élet titkát

Hogyan éljünk száz évnél is tovább? Évtizedek óta ez a téma izgatja Dan Buettner felfedezőt és kutatót, aki bestsellereket írt a Kék Zónákról, azokról a helyekről, ahol az emberek nagyon sokáig élnek.

AKék Zónák a következők: a görög Ikaria (kis sziget az Égei-tengeren), a japán Okinawa szigete, Szardínia, a kaliforniai Loma Linda városa és környéke, illetve Costa Rica tengerparti sávja.

Összetartó közösség, fontos célok

Buettner hatalmas mennyiségű adat elemzésével azt próbálta kideríteni, mi lehet a közös egy görög, egy japán, egy olasz sziget lakóinak, továbbá kaliforniai és latin-amerikai polgárok életében. Arra jutott, hogy a Kék Zónák lakóinak őseit az élet arra tanította, hogy nem szabad elkényelmesedni, és a közösség csak akkor maradhat fenn, ha szorosan összetartanak, és fontos célokat tartanak szem előtt.

Szardíniára még a jégkorszakban érkeztek az őslakosok az Ibériai-félsziget északi részéről. A történelem során alaposan kijutott nekik: a szigetet először a föníciaiak igázták le, aztán a rómaiak, majd jöttek az arabok, és a lakosság az északi, kopár Nuoro tartományba szorult. A szárdok megtanulták, hogyan kell túlélni, és ez a hagyomány mai is él.

Okinawán a nemzedékről nemzedékre szálló fontos életcélok ősi összefoglaló neve „ikigai”, Costa Ricában „la plan de vida”, Ikarián pedig ma is ugyanolyan egészséges életmódot folytatnak az emberek, mint őseik több ezer éve. Loma Linda kakukktojás abban az értelemben, hogy itt az adventista egyház puritán hagyományai érvényesülnek, a hívek önmegtartóztató életet élnek.

Don’t worry, be happy

A Kék Zónák lakói nagyon eltérő kultúrákat képviselnek a föld különböző pontjain, de két dolog még biztosan közös bennük azon felül, hogy fontos céljaik vannak. Nem sietnek és nem idegesítik magukat fölöslegesen az élet kisebb-nagyobb bosszúságai miatt. Ahogyan a népszerű dal üzeni: don’t worry, be happy (ne aggódj, légy boldog).