Megdöbbentő és szívszorító, amit édesapja haláláról elárult

A csinos műsorvezetőt és a nővérét, Irént egyedül nevelte fel az édesanyjuk. Anikó hatéves koráig négyesben éltek, szüleik a legnagyobb szeretetben nevelték a két lányukat. Aztán a család húsvétra készült, a rokonokhoz utaztak volna, amikor olyasvalami történt, ami gyökeresen megváltoztatta az életüket.

Kisgyerek voltam még, amikor meghalt az apukám, megdöbbentően fiatalon, 34 éves korában hagyott itt bennünket – mesélte a műsorvezető.

Persze vannak emlékképek, amik felidéződnek az emlékeiben, főleg azért, mert elhunyt édesapjára gyakran emlékezett az édesanyjuk. Mindenesetre Anikó úgy gondolja, hogy ő kisebb sebeket szenvedett az apukájuk elvesztésével, mint a nővére, aki ekkor már elmúlt tízéves, és sokkal több emlékképe volt az édesapjukról, mint neki. A lányok nem kaptak pótapukát, mert az anyukájuk úgy döntött, nem keresi többé a férfiak társaságát.

Diplomásak lettek

„Begubózott, összezárt, és attól a pillanattól kezdve, hogy elvesztettük az apukámat, csak értünk élt tovább. Húzott egy falat, és hiába kértük, hogy keressen egy társat, ő nem akart” – mesélte Anikó Joshi Bharatnak.

Ettől kezdve a kis, 53 négyzetméteres lakásukban mindent a lányok édesanyja csinált.

– Ő meszelt, ő glettelt, és mindent, amit csak el tud képzelni. Nemcsak mosott, főzött, takarított, gyereket nevelt, hanem minden ház körüli teendőt, férfimunkát ő csinált. Az, hogy párkapcsolatban élek, de én cserélek villanykörtét, az alap, soha nem volt kérdés – magyarázta Anikó egy interjúban.

Édesanyjánál viszont az is alapvető fontosságú volt, hogy hiába nevelte egyedül a lányait, a sportolás, a nyelvtanulás mindig kiemelt szerepet töltött be az életükben. Neki köszönhetően mindkét lánya egyetemre ment, és diplomát szerzett. Nem véletlenül hálás anynyira Anikó az édesanyjának, akiről azt mondja, a mai napig ő a példaképe.

„Nélküle nem tudtam volna mindezt végigcsinálni – tekint vissza a műsorvezető. – Anyukám pontosan tudta, hogy a tanulás a jövő záloga, és ennek jegyében nevelt bennünket. Néha szigorú volt, és ezt utólag tudom csak megköszönni. Arra nevelt minket, hogy szorgalmasan gyűjtsük a tudást, mert ez majd mesésen kifizetődik, és ennél jobb útravalót nem is kaphattunk volna tőle.”