Depresszióval küszködik Kern András
Gyógyszerekkel kezelteti betegségét
Kern András bevallotta: a mai napig gyógyszereket szed, hogy kezelje depresszióját. A színművész 20-as éveiben fedezte fel magán a betegség első jeleit, úgy véli, édesanyjától örökölte a búskomorságra való hajlamot
Hirtelen és minden ok nélkül támad a színművészre a búskomorság
BUDAPEST — Bár lényét mindig körüllengi egyfajta derű, és brillírozik a vidám szerepekben, a Kossuth- és Jászai-díjas művész, Kern András (69) élete nemcsak móka és kacagás. Ritkán beszél róla, de a népszerű színész-rendező életét évtizedek óta kíséri a depresszió, amelynek kínzó tüneteit munka mellett gyógyszerekkel próbálja enyhíteni.
– Depresszióra való hajlam van bennem, ez is anyai örökség – árulta el a Story4 Tv ArcKép című műsorának (hétfő, 22 óra) promóvideójában Kern.
A színművész Kadarkai Endre (32) riporter kérdésére azt is bevallotta, problémájával már huszonévesen szakemberhez fordult, méghozzá hazánk talán legismertebb pszichológusához, Popper Péterhez (†76).
– Végighallgatta az én depreszszióra való hajlamom történetét, és azt mondta: nézze, két változat van, vagy ide lefekszik a díványra, kicsit beszél magáról – ezt úgy hívják, hogy pszichoanalízis – és megállapítjuk, hogy a depressziójának mi az oka, de ez egy-két évig tarthat – mesélte az 1962-es Ki mit tud?-on feltűnt színész-rendező.
– Egy-két év, amíg maga rájön, hogy szerelmes vagyok anyámba vagy látens homoszexuális vagyok? És mi a másik opció? – kérdezett vissza ekkora a színész. Popper azt javasolta, hogy menjen el egy pszichiáterhez és kérjen gyógyszert, amellyel kezelni tudják a betegségét.
Kern a második lehetőséget választotta, és a kedélyjavítók azóta is elkísérik életét, sőt korábban még kórházba is befeküdt, hogy segítsenek rajta.
– Azóta is szedek antidepresszánst, meg ilyen-olyan gyógyszereket, hogy a farmakológia segítségével oldjuk meg a depresszióm létét. Kicsit meg is oldja. Nem nagyon, de egy kicsit
– árulta el a műsorban Kern, aki arra is kitért, milyen, amikor erőt vesz rajta a búskomorság. – Egykedvű vagyok és alvós. Az a furcsa, hogy csak úgy jön, nem váltja ki semmi. Nem jó, de hát ez egy betegség… – tette hozzá.
A kiváló és érdemes művész úgy véli, problémáit örökölte.
– Édesanyám is kicsit depressziós volt – elevenítette fel
az emlékeit Kern. – Voltak nagy botrányok, meg volt ő a hűvösvölgyi diliházban, sok kellemetlenség adódott ebből, de szerencsére nem vezetett tragédiához.