Nem vette észre az orvosa a tüdőrákot, meghalt a családapa
István (†42) más fél héttel a diagnózis után belehalt a gyil kos kórba
Hiába járt rendszeresen szűrésre Oláh István (†42), senki nem vette észre, hogy tüdejében egy daganat burjánzik
BUDAPEST — Oláh Ist ván (†42) rendszeresen járt orvoshoz, szűrésekre, beszámolt a panaszairól, fél éven át mégsem vizsgálták ki. Mire kórházba került, már késő volt: a tüdejében egy 8,5 centiméteres daganat fejlődött, ami másfél hét alatt elvitte őt.
István családja nem tud magához térni a férfi elveszítése miatti sokkból. Autizmussal élő kislányai, Dóri (12) és Csilla (7) még mindig reménykednek, hogy az apjuk csak viccből elbújt a kórházban, hogy valami rossz tréfa az egész. A kisebbik ráadásul épp ma ünnepli a születésnapját, és a legfontosabb az lett volna neki, hogy együtt legyen a család.
– A legszörnyűbb az egészben, hog y hiába ment orvoshoz a súlyos panaszok- kal, senki nem vette őt komolyan – zokogott István felesége, Oláhné Tóth Anett (32). – István júniusban ment el orvoshoz, amikor nehezen gyógyult egy légúti betegségből, és folyamatosan véres váladékot köhögött fel. Köptetőt kapott és nyugtató szavakat, hogy ez a betegség miatt van. Augusztusban aztán a tüdőszűrésen láttak valamit, így visszahívták, de a második felvétel már tisztának mutatta a tüdejét. A véres köhögéssel ők sem kezdtek semmit. Decemberben aztán tüdőgyulladása volt, és hiába mondta, hogy egyre rosszabbul van és fullad, karácsonyra gyógyultnak nyilvánították. Közben természetesen végig dolgozott, fizikai munkát, hentesként. Január elején fulladás miatt mentünk viszsza az orvoshoz. Kiderült: az egyik tüdejében egy 8,5 centiméteres daganat van, a másik pedig tele van folyadékkal.
Istvánt már ki sem engedték a kórházból, annyira roszszul volt addigra. Mivel más- hol nem volt hely, a kardiológiai intenzív osztályra került, és ott vizsgálták ki. A mellkassebész kijelentette: a daganat nem operálható. A biopszia laphámsejtes rákot állapított meg, ami lassan növekszik, tehát valószínűleg hónapok óta a szervezetében volt.
– A gyerekek és én is reggeltől estig mellette voltunk, támogattuk és biztattuk, elhalmoztuk szeretettel, puszikkal és reménykedtünk, hogy sikerül legyőznie a betegséget. Régóta terveztük, hogy összeházasodunk, de ilyen-olyan indokokkal mindig elhalasztottuk. Most a kórházi ágyon adott össze minket az anyakönyvvezető – folytatta Anett. – Másfél hét után hagyott itt minket. Mielőtt elment, megígértem neki, hogy minden rendben lesz. Ez persze nem könnyű, mert a házon és az autón hitel van, a két autista kislány mellett pedig nem tudok teljes állást vállalni. De az apjuk után az otthonukat nem hagyhatom veszni.