Erre a borzalomra nincsen bocsánat
A 18 év után szabad Kaiser Ede Mórról:
Tiszta lappal akar indulni és még egy esélyt kér az emberektől Kaiser Ede (45), akit a móri mészárlásért tévesen életfogytiglanira ítéltek korábban. A férfi szeretne családot is, de fél, hogy ha fia volna, rá hasonlítana
BUDAPEST — Szabadulása után három nappal exkluzív interjút adott a Blikknek Kaiser Ede (45). A férfit a móri mészárosként tartották számon, noha a gyilkosságról a tévében hallott először. Két évig mégis azzal a tudattal keltés feküdt, hogy a nyolc emberéletet követelővérengzés miattélvemárnemhagyhatjaelabörtönt.Asorsfintora,hogyatelevízióbólértesültarrólis,hogyarendőrségvégülelkaptaavalóditetteseket.Azújlehetőségekkelazonbancsakelfogásáhozképest18évvelkésőbb tud élni, hiszen fegyveres rablások miatt hosszú börtönévekre ítélték. Hétfő óta Kaiser Ede újra szabad ember. A börtönből kilépve egyetlen mondattal foglalta össze érzéseit: „Picivel több volt, mint ami jólesett.”
Blikk: Előre megtervezte, hogy mit mond majd, vagy rögtönzött?
Kaiser Ede: Bevallom, kicsit gondolkodtam előtte, hogy mit kérdezhetnek majd, arra kitaláltam ezt a választ, aztán szerencsére pontú gy sült el minden, ahogy elképzeltem. Hosszú ideig jártam a börtönben pszichodrámára, és ott megtanultam fejben lejátszania szituációkat. Még sose mondtam sehol, de a megérzéseim is elég erősek, hónapokkal azelőtt, hogy lebuktak a valódi móri tettesek, mondtam több embernek is, hogy februárban minden kiderül. 2007 februárjában jelentették be a rendőrök, hogy elkapták Nagy Lászlót és Weiszdorn Róbertet. Soha nem felejtem el, a zárkámban néztem a tévét, és egyszer csak olvasom a képernyő alján futó csíkban, hogy megfogták
őket. Katartikus pillanat volt, hiszen addig csak az ügy védem, a szüleim és a barátaim hittek az ártatlanságomban. Gondolom, örökre belevésődött a tudatába az a pillanat, amikor a bíró kimondta, hogy soha nem szabadulhat a börtönből.
Kaiser: Hogyne, olyan érzés, mintha egy kősziklát vágtak volna hozzám, teljes filmszakadás. Utána két év pokol következett, magánzárkában, teljesen egyedül kellett szembenéznem az életemmel, ha azt, ami rám várt, egyáltalán annak lehet nevezni. Belül azonban egyre erősebben hittem, hogy történnie kell valaminek, és akkor kiderül az ártatlanságom. Így is lett. Mit gondol a valódi móri mészárosokról?
Kaiser: Azt, hogy erre a borzalomra nincs bocsánat. Amikor a tárgyaláson levetítették a bankban készült felvételeket, azt hittem, elájulok, pedig az én életem sem makulátlan, sőt, de erre soha nem lettem volna képes. A börtönben találkoztam Weiszdorn Róberttel, aki bocsánatot kért tőlem, megjegyzem, van miért, hiszen ötévi g lapított, és hagyta, hogy engem elítéljenek. Szóval tördelte a kezét, hogy így meg úgy sajnálja, ami velem történt. Meghallgattam, aztán szó nélkül eljöttem. Mit lehet erre mondani? Én már senkire nem haragszom, meg is bolondulnék, ha hátrafelé tekintgetnék.
Gyerekkori barátjára, Attilára sem haragszik, aki azt állította a rendőröknek, hogy ön gyilkolt Móron?
Kaiser: Őszintén? Nem! Ő eztabutaságotafejébevette,éskonzekvensenkitartottmellette,arendőrökpedigelhitték.Egylelkészsegítettnekema megbocsátásban. Akinek még nagyon sokat köszönhetek, az e győr, Balassagyarmatról, ő rengeteget segített abban, hogy egymási k Kaiser Ede jött ki a börtönből, mint aki bement. Amint meglesznek a papírjaim, munkába állok. Tisztességes életet szeretnék élni. Nem bujkálok, vállalom a nevem, az arcom, csak annyit kérek, hogy tiszta lappal indulhassak. A mit va lóba n el követ tem, a zér t jócskán megbűnhődtem már. Családot szeretne? Kaiser: Persze, a szeretet, az ölelés, az érintés nag yon hiány zot t a bör tönben. Á lmaimban egy kislány is szerepel, fiút nem szeretnék, hiszen mi van, ha az apja habitusát örök li? Eg yelőre az is boldoggá tesz, hog y a barátaimra számíthatok. Ha pénzem jelenleg nincs is, az ő szeretetük által gazdagnak érzem magam.