Nekem kell felnevelnem félárva kincseimet
Segített a Blikk, anyatejet kapott Bogi
BUDAPEST — Az anyai szeretet pótolhatatlan. A kétgyermekes édesapa, Bronz Gábor ennek ellenére minden lelkierejét összeszedve megpróbálkozik a lehetetlennek tűnő feladattal: napközben anyatejet gyűjt a féléves Boginak, esténként pedig álomba ringatja fiát, Mártont (3).
A férfi tragikus körülmények között, egy hónappal ezelőtt vesztette el rajongásig szeretett feleségét, gyermekei szerető édesanyját, Erzsébetet (†41). Az asszonyra 14 emelet magasból zuhant rá lakásuk előtt egy öngyilkos férfi, János (†42). Mindketten életüket vesztették.
Gábor a történtek után két gyermekével visszaköltözött a szülői házba annak reményében, hogy ott talán békére lel. Hogyan lehet azonban feldolgozni a feldolgozhatatlant, életünk szerelmének elvesztését? Egy pillanat alatt hiúsultak meg a közös tervek, álmok, a férfi csak reméli, képes lesz majd megtölteni boldogsággal azt az ürességet, amit Erzsébet maga után hagyott. Megtörten, ám szelíd mosollyal az arcán nyitott ajtót lapunknak. Örömmel fogadta a hírt, hogy egy nyíregyházi család anyatejet ajánlott fel a kis Boginak.
– Jelenleg az ügyeket intézem, szer vezem a temetést, ezek most lefoglalnak. Erzsébet elvesztésével egy új, szomorú feladatot kaptam az élettől. Csak a gyermekeimbe tudok kapaszkodni, anyjuk helyett anyjuk lenni: ezt a feladatot kaptam az élettől. Bogi semmit sem fog fel a történtekből, Mártonnal viszont más a helyzet. Ő pár centire állt az anyukájától, amikor meghalt. Úgy érzem, tudja, hogy az anyukája már nem jön többé haza. Bogi születésekor szakadt el először tőle hoszszabb időre, akkor mindig kérdezgette, mikor látogatjuk már meg anyát a kórházban. Most azonban nem kérdez, nem beszél – meséli elcsukló hangon az édesapa, aki pszichológushoz is rendszeresen viszi Mártont. Gábor azt mondja, náluk mindig „anyaközpontúság” volt, próbálja kitalálni, Erzsébet szeretete és gondoskodása nélkül hogyan tovább.
– Borzasztóan lassan telik el minden egyes nap. Szomorúan, üresen, reményvesztetten. Tele voltunk tervekkel, de ezek már nem valósulhatnak meg. Nagyon jól éreztük magunkat ebben a családban, és most vége szakadt. Most az erőnket gyűjtjük, és igyekszünk kiutat találni ebből a kegyetlenül kongó ürességből. Remélem, a gyerekekkel jó irányba megyünk majd, képes leszek minden feladatot ellátni, amit egészen haláláig Erzsébet végzett – folytatja Gábor, majd rohant is a hangosan felsíró Bogihoz, hogy megnyugtassa: apa itt van, most már minden rendben lesz.
Gábor és Erzsébet őszintén szerették egymást