Egyszer még lesz új párom
Gábor a kisfiával együtt jár pszichológushoz, azt szeretné, hogy később teljes családban éljenek
BUDAPEST — Pontosan tudja, hogy az élete soha többé nem lesz olyan, mint régen, mégis úgy érzi a feleségét tragikus körülmények között elvesztő Bronz Gábor (42), hogy a gyász legnehezebb szakaszán már túl van, ahogy mondani szokták: néha már a fényt is látja az alagút végén. A kétgyerekes édesapa nyáron, váratlanul vált özvegygyé, amikor egy öngyilkos férfi egy újbudai ház 14. emeletéről pont az utcára kilépő feleségére zuhant. Erzsébetnek (†41) esélye sem volt a túlélésre, olyan erővel csapódott rá a halálba ugró férfi.
Gábor pillanatokkal a történések után ért a tragédia helyszínére, felesége a kezei között halt meg. Kisfiuk, a három és fél éves Márton közvetlen közelről nézte végig, ami édesanyjával történt, akkor féléves kishúga, Boglárka pedig a babakocsiban volt. Centiken múlt, hogy a két picinek semmi baja nem lett.
A tragédia után Gábor szívét teljes egészében kitöltötte a fájdalom, amit párja elvesztése okozott, mára azonban úgy érzi, a gyógyulás útjára lépett.
– Bá r m i lyen f urcsá n is hangzik, de tudomásul kellett, hog y veg yem: az élet megy tovább. Az emberi lélek egy fantasztikus szerkezet, a legnagyobb fájdalomból is képes, ha nagyon lassan is, de kigyógyulni. Ma már nem tölti ki minden pillanatomat a gyász, miközben pontosan tudom, hogy soha semmi nem lesz már olyan szép és tökéletes, mint Erzsébettel volt. Ma már nem tartom közhelynek, hogy az idő begyógyítja a sebeket. Természetesen a kisfiam és én is rendszeresen járunk pszichológushoz, a szakember rengeteget segít mindkettőnknek. Most már azt is ki merem mondani, hogy egyszer még lesz egy új párom, ami nekem legalább annyira jót tesz majd, mint a gyerekeknek. Azzal is számolok, hogy valószínűleg olyan hatalmas érzéseket nem fogok már senkivel megélni, mint Erzsébettel, de ennek a felismerése nem zárja ki, hogy párkapcsolatom legyen – avatta be érzéseibe a Blikk olvasóit teljes őszinteséggel Bronz Gábor.
Az édesapa úgy érzi, a régiek nagyon tudtak valamit, most ő is azt gondolja, hogy a gyászfolyamat egy évig tart.
Addig is minden szabad percét a két gyermekével tölti, akik, csakúgy, mint ő, egyre jobban vannak.
– Márton nagyon szereti az óvodát, és a legnagyobb boldogságomra egyre többet mosolyog. Nagyon féltettem őt, mert rettentően anyás volt, de fantasztikus bölcsességgel viseli a helyzetet. Erősen hiszem, hogy egyszer még teljes családban élhet majd, hiszen az lenne neki a legjobb. Persze az édesanyja emlékét mindig ápolni fogjuk – mondta az édesapa.