Egyetlen pofon sem megengedhető
A szakértő ugyanakkor attól is óv, hogy átessünk a ló túloldalára, s mindent ráhagyjunk a gyerekre
Sokan úgy vélik, egy-egy jó időben adott vagy kapott atyai pofon nemcsak nem árt, de kimondottan hasznos nevelési eszköz is lehet. Szabó Zsófi (32) színész-műsorvezető is úgy véli, édesapja, a neves színművész, Szabó Gyula is ott követte el a hibát, hogy miután egyszer kezet emelt rá, megfogadta, többé nem teszi. – Szerintem nem kellett volna, hogy megígérje – nyilatkozta egy rádióműsorban. – Nem az agressziót támogatom, de sokszor hülyére vettem, tudtam, hogy úgysincs következménye.
A Blikk Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológust kérdezte, néhány pofon, tasli még belefér a helyes nevelésbe?
Körmös és nadrágszíj
– Nem, egyáltalán nem ez a jó irány! Még egy nevelő célzatú pofon sem elfogadott! Gondoljunk csak bele, a férjünknek, a feleségünknek sem keverünk le egyet, mert valamit rosszul csinált – kezdi a szakember. Az atyai pofon még a tekintélyelvű nevelésnek az eszköztára volt, amelyet a rendszerváltás előtti időkben használtak, amikor például a körmös is elfogadott volt, a nagyszüleink pedig még a nadrágszíjat is ismerték. Sajnos komoly, generációkon átívelő teher e neveltetés levetkőzése. Nem ez a jó irány, de természetesen a másik véglet sem, ha mindent ráhagyunk a gyerekre, aki ilyen esetben gyakran át is veszi a vezető szerepet.
Demokratikus nevelés
A mai szülőknek a demokratikus stílust kellene alkalmazniuk, hogy véleményalkotásra, döntések meghozatalára képes gyermekeket neveljenek. Ez azonban nem könnyű, és ebbe energiát kell fektetniük, hiszen komoly felkészültséget igényel. Nem szabadna, hogy alkalmi jellegű legyen a gyerek nevelése, igenis a szülőknek meg kell próbálniuk még tudatosabbaknak lenniük ezen a téren – teszi hozzá Bojti Andrea.
Mit tegyünk?
Számos más eszköz van az atyai pofon helyett, amellyel fegyelmezni
tudjuk a gyermekünket.
Először is fontos, hogy mi magunk példát mutassunk, hiszen hogyan várhatnánk el tőle, hogy jól viselkedjen, ha tőlünk mást lát. De segíthet a jutalommeg vonásos technika is: beszéljük meg előre, mit várunk (pl. rakjon rendet), s azt is, mi a következménye, ha nem teljesíti (pl. nem nézhet mesét este). Illetve az is jó megoldás lehet, akár már a nagycsoportos óvodásoknál, alsósoknál is, hogy egyenrangú partnerként kezeljük őket. Mit jelent ez a gyakorlatban? Üljünk le, beszéljük meg vele, miben hibázott, ezt nagyra értékeli majd a gyermekünk, és a jövőben nagy valószínűséggel nem követi el még egyszer ugyanazt a hibát. Tartsuk észben, a szülő-gyermek kapcsolatra a párbeszéd, a kiszámíthatóság és a következetesség kell hogy jellemző legyen!