Azutcán vívja aharcot a hajléktalanokért
A koronavírus miatt nincs hová vinni most az utcán élő drogosokat
BUDAPEST — Nem számít, ha röpködnek a mínuszok, fúj a szél és esik az eső, akkor is az utcákat, valamint a Budapest környéki erdőket rója Tréfás Gábor utcai szociális munkás, hogy a hajléktalan embereken segítsen. Hősök vagytok! sorozatunk szereplője a járvány második hullámában olyan otthontalanokkal is találkozik, akik frissen kerültek utcára, mert elveszítették a munkájukat.
– Tizenkét éve dolgozom a Baptista Szeretetszolgálat Utcafront részlegénél szociális munkásként – kezdte Gábor. – Nap mint nap sokkoló történetekkel találkozom, de az még engem is megráz, ami a vírushelyzet miatt történik. Frissen hajléktalanná vált emberek lődörögnek az utcán, még maguk sem hiszik el, hogy nincs hová hazamenniük.
Gábor a minap egy volt pincérrel és egy színpadépítő munkással elegyedett szóba a városban, akik a tavaszi első hullám idején veszítették el munkájukat. A nyarat barátoknál, ismerősöknél kihúzták valahogy, de a második hullám alatt a bizonytalan fedelet is elvesztették a fejük felül.
– Sikerült elhelyeznünk őket a szeretetszolgálat Bánya utcai szállóján, s bíznak benne, hogy ha visszatér az élet a normál kerékvágásba, visszakaphatják a munkájukat és az előző életüket.
Gábor munkahelye, a Baptista Szeretetszolgálat krízisautót működtet, amellyel a hideg téli időben az utcán élőknek és szenvedélybetegeknek nyújtanak segítő kezet.
– Sokat beszélgetek velük, takarókat, meleg ruhát, maszkot adunk nekik, s próbáljuk az ellátórendszer felé terelni őket – mondta Gábor, akinek most különösen nehéz a dolga, hiszen az addiktológiai osztályok többsége Covid-osztállyá alakult a kórházakban, nincs hová vinni az utcán élő drogosokat.
– Egy szenvedélybeteget nem lehet bevinni a szállóra, előtte le kell jönnie a szerről, vag y lega lábbis el kell indulnia a gyógyulás útján. Rajtuk tehát szinte lehetetlen most, a járványhelyzetben segíteni.
Az utcai szociális munka az eg y ik legnehezebb munka, nem sok sikerélményt tartogat. Gábor 12 éve mégis rendületlenül kitart, a világjárvány sem veti vissza a lelkesedését. – Ha egy embert is sikerül az utcáról fedél alá terelni, az én munkám már sikeres – összegezte.