Szlávik: Pocsék jós vagyok
BUDAPEST — Szlávik János, a Dél-pesti Centrumkórház infektológus főorvosa reklámfilmben szerepel, előadásokkal járja az országot, szinte mindennap látjuk a tévében.
Miért utazik ennyit, miért nem marad otthon, ahogy a Blikk olvasóinak is tanácsolta nemegyszer?
Szlávik János: Ez most a munkám része, nem szórakozás. Orvos kollégáknak tartok előadásokat online és néha vidéken, hogy tudják, mit kell csinálni a koronavírusos betegekkel. Tavasszal csak néhány kórházat jelöltek ki a kezelésükre, most 79 helyen ápolják és gyógyítják a súlyosan fertőzötteket. A felhívás az otthon maradásra pedig leginkább az időseknek szól, őket védi.
Édesanyja 79 éves, de sokat jár el otthonról vásárolni, nézelődni. Összefutottunk vele ősszel az utcán. Nem félti?
Dehogynem. De tudja és betartja a legfontosabb szabályokat. Szabadtéren, maszkot viselve biztonságban vagyunk. Zárt térben, például plázában már nem. Minél több időt vagyunk ilyen helyen, annál nagyobb a fertőződés valószínűsége.
Ön szerint betartotta a többség a javaslatokat, elhalasztották az idős rokonok látogatását, a közös ebédet, vacsorát, vagy most év elején újra elszabadul a járvány?
Szlávik: A közös vacsorá k azért veszélyesek, mert leveszszük a maszkot és zá r t helyen sok időt töltünk együtt. Igaz, pocsék jós vagyok, eg y éve még azt mondta m, hogy valószínűleg nem lesz világ jár vány. Tévedtem. Remélem, abban nem fogok tévedni, hog y mo st a z első negyedévben, ha mindenki számára elérhető lesz a vakcina, sokan beoltatják magukat.
Mennyi az a sok?
Szlávik: A lakosság 60-70 százaléka.
Sokan félnek a mellékhatásoktól.
Egyik sem lehet olyan rossz, mint a betegség. Mindegyik vakcina, ami forgalomba kerül, biztonságos.
Miért választotta a vírusok világát? Miért nem lett például sebész vagy szülészorvos?
Kisiskolásként földrajzkutató vagy valami hasonló akartam lenni, de a gimnázium előtt rájöttem, hogy itthon ebben nagyon nem fogok érvényesülni és ekkor valahonnan jött egy ötlet, hogy trópusi betegségekkel foglalkozó orvos leszek, mint Albert Schweitzer. Az egyetem után csak a László kórházban volt ilyen osztály, és azt gondoltam, ott majd hegyekben fognak állni a maláriás és leprás betegek. Persze nem így volt. Ellenben 1986-ban már megjelent itthon is az AIDS, és bekerültem az erre szakosodott négy orvos közé. Anynyiban hasonló volt a helyzet a mostanihoz, hogy adva volt egy ismeretlen, titokzatos kórokozó, világszerte milliószám szedte áldozatait, de mégsem bénította meg az egész társadalmat.