„Sokszor álmodom azt, hogy meghalok”
A színészlegenda hisz a reinkarnáció ban, így az elmúlástól nem fél
BUDAPEST— Megviseli Koncz Gábort (82), hogy lassan másfél éve nem állt színpadon, nem tudott dolgozni. Ráadásul a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színészt hosszú ideje rémálmok is gyötrik, s bár tökéletes egészségnek örvend, a Blikknek elárulta: foglalkoztatja az elmúlás gondolata.
– Mostanában sokszor álmodom azt, hogy meghalok. Nem tudom, ez miért lehet, mert alapvetően nem félek tőle, hiszek a reinkarnációban, és tudom, hogy visszatérek majd idővel – kezdte lapunknak a színész.
– Amikor felriadok a rémálomból, sokszor fél órát is gondolkozom, hogy mi lenne, ha most történne meg. A pályatársak, barátok többsége meghalt már, vajon ki lenne ott, ki búcsúztatna, ki siratna el? Szerintem összesen három ember lenne ott a temetésemen, de őket is én fizetném meg, mert ők ásnák ki a síromat – mondta keserűséggel a hangjában Koncz Gábor.
A színésznek két lánya van, Tekla és Regina, valamint több unokája is született már, akik majd tovább viszik emlékét.
– A nagy kérdés: mit hagyok magam után? Azt tudom, hogy a gyerekek emlékezni fognak rám, beszélnek majd rólam, de az utókor színészei tudják majd, hogy ki voltam én? Ez nagyon nagy kérdés, mert elvégre az ember után csak a neve marad, és bár szerintem sok mindent letettem az asztalra, megfordult bennem, hogy mi van, ha elfelejtenek – kérdezte szomorúan a színész.
– Persze emiatt sem kesergek sokat, mert ha visszagondolok, szép életem volt, sok kalanddal, sikerrel, hódítással, nem panaszkodhatok, legalábbis ezért nem. Koncz nemrég megkapta mindkét oltását, örül, hogy már nem kell bezárkózva töltenie az időt.
– Nagy bánatom, hogy nem mehetek még vadászni, mert hát este haza kell érni, de remélem, hogy hamarosan nem lesz már semmilyen korlátozás. Nagyon szeretnék már színpadon játszani, fellépni – folytatta a színész, aki idős kora ellenére is aktívan dolgozna.
– Szentül hiszem, hogy nem szabad megállni. A barátaim sokszor mondják, hogy ne hajtsam magam ennyire, nem vagyok rászorulva a pénzre se, de sok kollégám szerintem pont abba halt bele, hogy nem játszott. Nem akarok az ő sorsukra jutni. Bár hogy milyen szerepek vannak még nekem közel 83 évesen, azt nem tudom. Ebben a korban már nem alakít hősöket az ember, kevés olyan szerep van, ami ilyen korú férfiakra passzol, de bízom benne, hogy szükség lesz majd még rám a korom ellenére is.