Csak a csend
A h i á n y, a gyász, a veszteség. Az első gondolatok ezek, majd marad csak a csend.
Törőcsik
Mari a barátom volt. Igaz, nem volt ez mindig így.
Amikor a hetvenes években a 25. Színház Cserepes Margit házassága című darabjában a férjét alakítottam, az ország legnagyobb színésznőjével ismerkedtem meg. A Nemzeti Színházban az igazgatóságom alatt Mari a társulat tagja volt. Az első rendezésemben, a Buborékokban a játékmesterem volt. Egy kölcsönös tiszteletre épülő szakmai kapcsolat volt a miénk.
Aztán Velemre jött, én meg Szombathelyen voltam színházigazgató és az idők során már nem az számított, hogy ő az ország nagy művésznője és én a tisztelője vagyok. Hanem van egy barátom Velemben, akit bármikor meglátogathatok, akinek nagyon örülök, ha beszélgetünk és szemmel láthatóan ő is boldog, ha elmegyek hozzá.
Nekem nem csak a nagy művésznőt volt alkalmam megismerni. Hanem egy nagyon kedves nőt, aki szeretett és aki felé nekem is volt alkalmam nagyon nagy tisztelettel, hétköznapi szeretettel fordulni. Rengeteg történetet mesélt el nekem és én is megoszthattam vele mindent. Úgy tartottam őt számon, mint egy hozzám helyileg és lelkileg közel lévő barátot. Mindig nagy örömet jelentett az, amikor meglátogattam és láttam, hogy felcsillan a szeme.
Ezt jelentette számomra a barátsága. Miközben a külvilág számára a találkozásaink mindössze annyit jelentettek, hogy Jordán nagyon jóban van Törőcsikkel.
Azt kérem, hogy ebben a mondatban Jordán Tamás nevét mindig írják maximum 12-es nagy
Törőcsik ság ú bet űvel, a
Mariét
pedig 20-assal.