Megbékélve várta a halált Törőcsik Mari
Barátai szerint a kórházban már feladta a küzdelmet: elköszönt szeretteitől, elfogadta az elkerülhetetlent
SZOMBATHELY — Óriási küzdő volt Törőcsik Mari, ám az ismerősei szerint a múlt héten már úgy tűnt: feladta a harcot, és megbékélt a halállal. A színésznő az elmúlt évtizedben kétszer is szinte a reménytelen helyzetből küzdötte vissza magát az életbe, sőt, közel egy hónapos kórházi tartózkodás után április elején még ő maga is bízott abban, hogy hamarosan felépül és hazamehet.
– Köszönöm, hogy imádkoztak értem! Sokat jelent az emberek szeretete, tudom, hogy rengetegen szeretnék – és hisznek is abban –,
hogy felgyógyuljak. Szerencsére már jobban vagyok, bár még nem engedtek haza a kórházból, de javulnak az eredményeim – mondta akkor lapunknak a háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mariés Balázs Béla-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész.
Ám a halála előtt már sokkal borúsabb hangulatban volt, sőt, úgy tudjuk, az utóbbi időben mindent el is rendezett maga körül. Mindenkivel közölte az utolsó kívánságait, búcsúzkodott. Volt férje, Bodrogi Gyula, a Nemzet Színésze alig pár nappal Törőcsik Mari halála előtt beszélt utoljára vele. Elmondása szerint egy dolog feltűnt neki, mégpedig, hogy a színésznő akkor már nem tervezett.
– Úgy éreztem, nem nagyon bízott már abban, hogy meggyógyul és kijöhet a kórházból – sóhajtott az élő legenda, aki úgy vélte, hogy Törőcsik Mari feladta a küzdelmet. Ugyan nyolc évig volt a férje, az egyik legfontosabb embernek tartotta az életében. Ott volt akkor is, amikor Törőcsik Mari utoljára színpadra lépett az Éjjeli menedékhely című darabban.
– Vele meghalt a Törőcsik Mari-színház, az, amit csakis azok láthattak, akik ott ültek a közönségben bármelyik előadásán. Aki valaha látta, emlékszik rá, ő igazán kapcsolatban volt a közönséggel. Igaz, azon az utolsó előadáson érezhető volt, ahogy a közönség aggódik érte. Én is emlékszem, amikor elindult és megbicsaklott egy picit, megijedtem, de láttam, hogy segítik – emlékezett vissza Bodrogi.
Jó barátja, Jordán Tamás (78) a múlt héten bejutott hozzá a kórházba, akkor még nem gondolta, ez volt a búcsú.
– Mari mosolygott és integetett – idézte fel a Nemzet Színésze. – Szerintem ő maga régóta befejezettnek tekintette az életét. Amikor néhány éve kimondta, hogy többet nem lép színpadra, abban az is benne volt, hogy most már teljesen kerek az élete, megtörtént vele, ami megtörténhetett.
A küzdelem, az élni akarás mindig is jellemző volt Törőcsik Marira, mondta Kárász Róbert, aki alapítványában szorosan együtt dolgozott a művésznővel. Elárulta, ugyan a színésznő jó ideje tudta, hogy a színpadról le kell mondania, még januárban is bízott abban, hogy ha vége a járványnak, megihatnak végre egy kávét együtt.
– Mindig is tudott élni, és abban is biztos vagyok, hogy az utolsó pillanatig érezte, hogy szeretik. De tisztában volt azzal is, hogy a szervezete már nem a régi… nagy veszteség az ő halála – sóhajtott az AT V műsorvezetője, aki mindig emlékszik majd rá, milyen szépen köszönt el tőle Törőcsik Mari minden alkalommal.
„ A jó isten áldja meg, vigyázzon magára!” – mondta mindig.
Mo s t eg y egé sz or sz á g mondja ugyanezt: Törőcsik Mari, a jó isten áldja meg!