Fényben és sötétségben
A látássérült énekesnő úgy érzi, hogy elfordultak tőle a korábbi barátai
Nem lehet mo s t eg yszerű dolga Agárdi Szilvinek.
Mi, akik látunk, nehezen tudjuk elképzelni még azt is, hogy csak fényeket, formákat lássunk, a teljes sötétség gondolata pedig egyenesen rémisztő. Szilvi eddig is bizonyította, milyen erős, hisz egy percre sem szegte kedvét a látássérültsége, ment előre rendíthetetlenül, hogy megvalósíthassa az álmát és énekesnő lehessen. Ezen az úton eddig azonban nemcsak a szerelme, de a barátok is elkísérték, akik ott voltak, amikor eg yre nagyobb sikereket ért el, ám amikor igazán szükség lenne rájuk, hirtelen nincsenek sehol. Ez a fiatal lány most egyedül maradt a teljes sötétséggel, pedig soha nagyobb szüksége nem lenne a támogató szavakra, a közös élményekre, mint most, amikor még a szerelmet is félre kell tennie egy kicsit, hogy megismerkedjen ezzel a cseppet sem egyszerű új helyzettel.
Ki tudja, cikkünk után talán az eltűnt barátok is elméláznak egy kicsit azon, vajon milyen lehet otthagyni szerelmet, korábbi életet, hogy megbarátkozzunk a teljes sötétséggel és megpróbáljunk kiigazodni benne egyedül. Mert a barátokat legalább annyira fáj elveszíteni, mint a szemünk világát.
BUDAPEST — Nehéz idő - szakot él át Agárdi Szilvia, ugyanis szinte egyik napról a másikra veszítette el szeme világát. A látássérült énekesnő szinte teljesen megvakult, mindent újra kell tanulnia, ráadásul úgy érzi, egyetlen barátja kivételével szinte min
den ismerőse elfordult tőle az elmúlt időszakban, sőt kedvesével is szétköltöztek – Szilvi hazament a szüleihez.
– Lelkileg nehéz feldolgozni, hogy mindent újra kell tanulnom, hiszen korábban fényeket, formákat legalább láttam, most viszont a telefonomat sem tudnám egyedül bekapcsolni. Zavaró, hogy egyedül már szinte sehova nem tudok elmenni, és bár a párom, Krisztián, illetve a szüleim segítenek, csalódás, hogy szinte minden barátom eltűnt mellőlem – mesélte a Blikknek az énekesnő, akit 2012-ben ismert meg az ország a The Voice tehetségkutatóban. – Amikor kiderült a diagnózis, nem az volt az első dolgom, hogy szétkürtöljem, magamra és a gyógyulásra koncentrá lta m. Nem írtam a barátaimnak, ők pedig nem kerestek. Hónapokra eltűntem, és nem vették a fáradságot, hogy megkérdezzék, miért
tűntem el. A párom, a családom és Kárászy Szilvia maradtak mellettem, amiért hálás vagyok. Az biztos, hogy óvatosabb lettem, kit fogadok a bizalmamba, nagy lecke volt ez.
A fiatal lány mindig is vágyott az önállóságra, ezért is volt boldog, amikor az év elején összeköltözött szerelmével, K risztiánnal. Sajnos a felhőtlen időszak nem tarthatott sokáig, Szilvi visszaköltözött a szüleihez.
– Bár az elején furcsa volt, jó a közös élet. A szüleim aggódtak értem, de idővel rájöttek, minden rendben lesz. Krisztián toleráns volt, nem volt gond abból, hogy nem tudok főzni vagy bizonyos dolgokat nem tudok elvégezni. Sajnos végül úgy alakult, hogy feladtuk az albérletet, én hazajöttem a szüleimhez, ő pedig rokonoknál lakik – mesélte Szilvi, akit így, hogy szétköltöztek, néhány naponta látogat a kedvese. – Neki is ugyanúgy fájt, ami velem történt, de próbálunk együtt továbblépni. Sokszor van nehéz napom, olyankor sok erőt ad, ahogyan a családom is. Felér egy terápiával a támogatásuk.