„Itt vagyok, nem haltam meg”
Fegyver, drog, bör tön, halottá nyilvání tás. Létezik ezután újrakezdés?
Hat évig szinte mindenki halottnak hitte Tóth Zsoltot, aki 2011-ben döntött úgy, hogy eltűnik a hatóság szeme elől. A férfit kábítószer-birtoklás, lőfegyverrel és lőszerrel viszszaéléssel vádolták, aki a börtönbüntetéstől tartva halottnak nyilváníttatta magát és eltűnt az országból. 2017-ben Szegeden fogták el, lapunknak pedig elmesélte akciófilmbe illő történetét.
Zsolt évekig rendőrként dolgozott, ám keresetkiegészítésként többek közt sofőrként is munkát vállalt. Hol tehetős bulizókat fuvarozott, hol pedig külföldről hozott be autókat. Így történt ez 2008-ban is, amikor egyik ügyfele megkérte, hogy menjen ki Bécsbe, és onnan hozzon vissza egy kocsit.
– Órákig vártam a megbeszélt helyen a parkolóban, de nem jött senki, majd felhívott a megbízóm, hogy mégsem lesz autó, jöjjek haza. A magyar határon megállítottak, átkutatták az autómat, és találtak benne az ülés alá rejtve egy fegyvert, lőszert és egy plüssfigurába rejtve kokaint. Leforrázva álltam a vámosok előtt, és nem értettem az egészet – emlékezett vissza Zsolt. – Nem tudom, hogy ki rakhatta oda ezeket, de utólag viszszagondolva egyértelmű, hogy kellett egy balek, aki én voltam. Előzetesbe kerültem, majd hazaengedtek és lakhelyelhagyási tilalmat
kap
tam. Nem akartam ártatlanul
börtönbe menni. Kapcsolataim révén 200-300 ezer forintért kértem egy halotti anyakönyvi kivonatot, csináltattam hamis iratokat, és meg sem álltam Gö
rögországig. A családom tudta, hogy eltűnök, de azt nem, hogy hogyan. Évente nagyjából kétszer beszéltem édesanyámmal és a nagymamámmal – emlékezett vissza Zsolt.
A férfi Görögországban ismerte meg a feleségét, akit részben beavatott múltja titkaiba. Pár évvel később a hölgynek honvágya lett, Zsolt pedig nehéz döntés előtt állt: megkockáztassa-e a lebukást azért, hogy a szerelmével lehessen?
– Hazajöttünk, azt hittem, nem lehet baj. Abban biztos vagyok, ha maradunk, akkor nincs ez az egész. Ha megvárom, amíg minden ügyem elévül, akkor nagyjából mostanában jelentkeznék egy okmányirodában azzal, hogy: „Itt vagyok, nem haltam meg.”
Zsolt pontosan tudja, hogy ki dobta fel, 2017 májusában rendőrök rohanták le, ekkor azonban már nemcsak a korábbi bűncselekmények miatt kellett felelnie, hanem egy autólízingelési ügy miatt csalásért is.
Zsoltot 2018-ban első fokon négy év börtönbüntetésre és 500 ezer forint pénzbüntetésre ítélték kábítószer-birtoklás és lőfegyverrel való visszaélés miatt, másodfokon csak a pénzbírságot törölték el. Jó magaviselet és egyéb kedvezmények miatt 2019 év elején szabadult, ekkor tudta meg, hogy a lízinges ügyet elévülés miatt lezárták.
– Egyik dolgot sem követtem el, amivel megvádoltak. Szeretném magam mögött tudni ezt az egészet, tisztességes életem van, ipari alpinistaként dolgozom, a szabadulásom után megházasodtam és nemrég megszületett a gyermekem is – magyarázta Zsolt. – Az igazságérzetem viszont nem nyugszik. Nem kaptam meg mindent a tisztességes eljáráshoz. A bírókat nem érdekelte, hogy a lízinges ügy már rég elévült, amikor meghurcoltak érte, ahogyan az sem, hogy börtönbe kerültem drog és fegyver miatt, holott semmilyen bizonyíték nem volt ellenem – jelentette ki Zsolt, aki perújrafelvételt szeretne.
– Már látom, hogy nincs más megoldás, mint Strasbourgig
vinni az ügyemet. Az autós ügyben 2-3 milliós kártérítésre számítok, a másikban pedig legalább 10 millióra. De a legfontosabb az lenne: mondja ki a hatóság, hogy nem követtem el bűncselekményt.