„Gyakran szédülök, ezért nem mehetek sehova”
Bár a házasságát máshogy képzelte, semmin nem változtatna a színésznő
BUDAPEST — Csütörtökön ünnepelte 93. születésnapját a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Kassai Ilona. A színésznő nem csak a vásznon és a színpadon alkotott maradandót, hangjával számos rajzfilmfigurát keltett életre, ahogy világsztároknak is kölcsönözte a hangját. A színésznő elárulta, 100 évig szeretne élni, bár nagyon hiányzik neki a munka, egy két évvel ezelőtti baleset miatt erre most gondolni sem tud. Viszont unokáját igyekszik lebeszélni arról, hogy a színészi pályára lépjen. Sokan köszöntötték?
Igen, és ezért hálás is vagyok. Jólesik, hogy nem felejtettek el.
Hogyan ünnepel?
A fiam és az unokám, Zoé külföldről érkeznek, és egy kedves szinkronrendező barátnőmre is számíthatok, ő szokott szervezni egy kis ünneplést, amelyen sok színész tiszteletét teszi.
Örülök, hogy enynyi évet megéltem, és szeretnék még legalább 100 éves koromig maradni, azt gondolom, akkor lenne értelme az életnek. Ebben a korban már minden nap ajándék, szóval boldog vagyok. Mostanában sokat gondolkozom azon, ha újra kezdhetném, mit csinálnék másképp, de aztán rájövök, hogy minden úgy volt jó, ahogy történt.
Nem bánt meg semmit?
Ó, dehogynem, de már mindegy, az a múlt. A karrierem szépen alakult, a magánéletem pedig... Többször voltam férjnél, pedig nem így képzeltem el anno az életemet, talán jobb lett volna csak egyszer, de az tartson örökké. De mindegy is, mert amikor megszületett a fiam, Zoli, akkor már csak ő volt fontos, rá koncentráltam. 1984-ben váltam el az apukájától, Zana Jóskától, és utána nem is mentem újra férjhez.
Ő tavaly hunyt el, feldolgozta már az elvesztését?
Nem tudom, hogy ezt hogyan is kéne elfogadni... Olyan hirtelen volt az ő halála. Bement a kórházba, még beszéltünk, majd soha többé nem jött ki. Fáj, hogy nincs itt, főleg, mert hiába váltunk el, élete végéig szoros kapcsolatban álltunk, törődött velem, valahogy mi mindig összetartoztunk.
Fia, Ganxsta Zolee nemrég szerepet kapott egy tévésorozatban, a Keresztanyuban. Nézte?
Igen, minden egyes részt! Adtam neki tanácsot és kritikával is éltem, de ezt el is várta. A kis unokám, Zoé jelentette be nemrég, hogy színésznő szeretne lenni, én pedig próbálom lebeszélni. Ha tudná, hogy milyen nehéz ez a szakma, és bár megvannak a szépségei, nem örülnék, ha ezt választaná. Ő erre persze csak annyit mond, hogy „Bezzeg te lehettél az, nekem meg nem lehet?” (nevet) Megismerik még az utcán?
A hangomról szoktak felismerni, ami nagyon jólesik, erőt ad, hogy igenis van értelme a munkámnak. Hiányzik nagyon a szinkron és a színház is, remélem, hamarosan visszatérhetek. Miért nem dolgozik?
Két éve volt egy csúnya balesetem. Elestem, bevertem a fejemet, amelynek maradandó következményei lettek. Nagyon sokszor fáj, és gyakran szédülök, ezért nem is nagyon mehetek sehova. Az igazság az, hogy az egészségem nem éppen rózsás, a munkához pedig sok erő kell, ami nekem most nincs. Az orvos azt mondta, elmúlnak majd a tünetek, addig viszont várnom kell a visszatérésre. Nem panaszkodom, mindent magam csinálok otthon, de a fiamra mindenben számíthatok, és a szomszédom is nagyon kedves, reggelente ő vásárol be nekem.
Ha egyetlen dolgot kívánhatna születésnapja alkalmából, mi lenne az?
Hogy a szeretteim és én is legyünk egészségesek, ha lehet, még sok-sok esztendőn át!