Boross Péter: A németek Horn Gyulát akarták miniszternek
Boross Péter számított rá, hogy nem győzhet 1994-ben Irodájában fogadta a Blikket az exminiszterelnök, és magánéletébe is betekintést engedett
A volt egyszer egy politikus sorozatunkban megszólaló Boross Péter „kvázi” miniszterelnöknek tartja magát, aki Antall József halála után kényszerhelyzetben vezette az országot. A 93 éves Boross elárulta: tisztában volt vele, hogy az 1994es választásokat nem nyerhetik meg
BUDAPEST — A Blikk Volt egyszer egy politikus című sorozatának legújabb vendége a jövő hónapban tölti be a 93-at, de mind a mai napig aktív a közéletben, jelenleg a VERITAS Történetkutató Intézet tanácsadó testületét vezeti.
– Túlzásnak érezném ezt munkaviszonynak tekinteni. Baráti jelenlét. Jól érzem magam itt, ebben a szellemi körben, hetente egyszer, maximum kétszer jövök be – mondta a veterán politikus.
Visszaemlékezéseit azzal kezdte, hogy magát amolyan „kvázi” miniszterelnöknek tartja, hisz az egy kényszerhelyzet volt Antall József halála után.
– Adatott nekem 6-7 hónap, amivel egy feladatom volt, hogy rendben érkezzünk el a választásokig. Tudtam, hogy ez egy pünkösdi királyság, mert a következő választás megnyerhetetlen – fogalmazott.
Boross beszélt arról, hogyan lett a taxisblokád idején belügyminiszter, és miként kérte számon Antall Józsefet a „parasztpárt gyalázatos örökségét hurcoló társaság” miatt.
A volt miniszterelnök azt is megerősítette, hogy Helmut
Kohl egykori német kancellár valóban felhívta Antallt a kéréssel: nevezze ki a szocialista Horn Gyulát külügyminiszternek. – Antall azt mondta, „ezeknek fogalmuk sincs, itt mi volt” – emlékezett vissza a kettejük között zajló párbeszédre.
Rövid, ámde annál nehezebb időszakban volt miniszterelnök Boross, hisz akkor – egyebek mellett – javában zajlott a délszláv háború: az ország első embereként a hírszerzésen és régi kapcsolatokon keresztül tárgyalt Slobodan Milošević szerb elnökkel, végül pedig ígéretet kapott arra, hogy nem lesz semmiféle magyarellenes megmozdulás a Vajdaságban.
– Magyarországon akkor nem volt hadsereg, a rendőrök világában gondolkodtam, ha valamikor Szabadkáig be kéne menni, hogy kimentsük a magyarok egy részét. Volt ilyen elképzelés – árulta el.
De vajon így visszagondolva elégedett a politikai pályafutásával? – tette fel a kérdést Szirmay Dávid, a Blikk főszerkesztő-helyettese.
– Nagyon leegyszerűsítve: igen. Tekintettel arra, hogy sorsszerű volt minden, ami velem történt. A politikai pályafutásom olyan volt, amire nem számítottam egy nappal korábban se, mint hogy Antall behívott – érkezett a válasz a volt kormányfőtől, aki megjegyezte, azt hitte, valamilyen rendfenntartó szerepet kap a Miniszterelnökségen. Szokása volt ugyanis, hogy ahová került, fegyelmet tartott.
– A magánéletemben is többé-kevésbé ez a típus vagyok, legfeljebb a fokozatok mások. Az is más, amikor felnőtt gyerekei vannak az embernek és nem fogadnak szót – mosolyodott el Boross.
Az irodájában egyetlen fotó lóg a falon: Antall Józsefé, akinek portréjáról mindig az jut eszébe először, mennyire sajnálja, hogy nem tudta befejezni az életművét.
– Antall nem olyan idők stílusjegyeit mutatta, amelyek egy szocializmus utáni, elzüllesztett tömegtársadalomnak megfeleltek. Politikai jelenléte a biztos veresége után is kiemelkedő lett volna. Antallnak kellett volna még 10 évet szolgálnia ahhoz, hogy műveltsége, intelligenciája, személyes nemzetközi presztízse a haza javára legyen – emlékezet t meg rég elhunyt barátjáról, harcostársáról
Boross
Péter.