Az élet szép
Rober to Ben igni óta tudjuk, hog y az élet szép – még ha bele is halunk. A mögöt t ü n k hag yot t másfél esztendő sok mindenre megtanított bennünket. Megtanított újra örülni az apróságoknak is. Ami addig természetes volt, a világjárvány alatt luxuscikké változott. Az emberi kapcsolatok sínylették meg leginkább a Covid–19 nevű sorozatgyilkos ámokfutását. S talán ezért is volt különleges, már-már mámorító a labdarúgó-Európa-bajnokság, amely a hajunknál fogva rángatott vissza az életbe. Boldog, bizakodó, sört vedelő, szenvedélyes, életigenlő emberek a lelátón. Mi magunk.
S az össznépi nyitóbuliban mi, magyarok is szerepet kaptunk. Telt házas, lebilincselő hangulatú mecscsek a „Népstadionban”, életre szóló élmény a lelátó népének, és a csapat…
Mert CSAPAT volt a magyar.
Érzelemdús napok, hetek vannak mögöttünk. A futball ezúttal szó szerint az életet jelentette számunkr a. Még C h r i st ia n E r i ksen halálközeli élményével együtt is. A gólok, a cselek, a játékosok győzni akarása, a zöld gyep és a színes lelátó látványa, mind-mind azt sugallta: nincs az a vírus, amely legyőzhet bennünket. Csak egészség legyen, bár a teljes örömhöz olykor kell egy elrontott tizenegyes is. És immár nemcsak az Oscar-díjas olasz rendező, Roberto Benini, hanem a sokat szenvedett Itália is mondhatja: la vita é bella, vagyis az élet szép.